Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

Levéltári feldolgozó munkák, kutató- és referensszolgálat

1923-ban elsősorban a költözködés, a későbbi években pedig a csekély létszám, a tisztviselők gyakori távolléte és legfőképpen a „folyó ügyek" sokasága akadályozta, hogy az Országos Levéltár a rendezési és segédletkészítési munkákat a szükséges mértékben elvégezze. A Gyűjteményegyetem Tanácsa elé terjesztett éves jelentések rendszeresen panaszolták a legfontosabb levéltári feladatkör végzésének ellehetetlenülését és annak okait. Az 1926. évi beszámoló pl. a kutatószolgálat megnövekedett feladatait emelte ki. Idézzük: „a levéltárrendezési munkák még mindig nem haladhattak oly ütemben, mint óhajtandó lett volna. Egyik — bár magában véve örvendetes — akadálya ennek, hogy kutatószobánk látogatottsága egyre emelkedik, amiben kétségtelenül nagy része van annak, hogy a hazai történelem művelése — amire elsősorban a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak, úgyis mint a Magyar Történelmi Társulat elnökének nagyarányú kezdeményezései és támogatása szolgálnak ösztönzésül — az utóbbi években erősen fellendült. A kutatóknak útbaigazítása és iratokkal való ellátása a levéltár tisztviselői és amúgy is elégtelen altiszti személyzetét jórészben annyira lefoglalja, hogy emellett rendezési munkálatokra alig marad idő".46 A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1927 végén elfogadta a levéltár felvetését, és rendkívüli ellátmányt biztosított a sürgős és fontos levéltári feladatok teljesítésére. Ebből az ösz- szegből 1928-ban az addigiakhoz képest jelentős rendezések kezdődtek, illetve valósultak meg, amelyeket a személyzet egy része délutáni különmunka keretében végzett. A gazdasági válság idején, 1929-től, amikor nemhogy külön pénz nem állt rendelkezésre, de a rendes költségvetést is csökkentették, ismét kevesebb feldolgozó munkát végeztek.

Csánki idejében nem született olyan elképzelés, amely az Országos Levéltár anyagának szisztematikus, tervszerű rendezését és egységes elveken nyugvó leltározását tűzte volna, ki célul. ,A következő fontosabb, jobbára esetleges rendezési, segédletkészítési munkákra került sor 1924 és 1932 között:47

• 1924 végén Mályusz Elemér újrakezdte a Diplomatikai Levéltár több mint két évtizede szünetelő regesztázását. Azt tapasztalta, hogy az Óváry által készített regeszták nem elégítik ki a tudományos igényeket, a legapróbb részletekig terjedő regesz* 1926. évi jelentés, 339-340.

47 Vö. 1924—1932. évi jelentések.

216