Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

A törvény rendelkezése értelmében a Gyűjteményegyetem intézetei­nek személyzete három csoportban külön-külön összlétszámot alkotott. Az alkalmazottakat az egyes intézetekhez a Tanács előterjesztésére a mi­niszter osztotta be, és számukra bel- és külföldön tudományos megbízá­sokat is adhatott. A személyzet tudományos tisztviselői karból, tudomá­nyos és műszaki segédszemélyzetből, valamint közigazgatási személy­zetből tevődött össze. A Tanács az intézmények első tisztviselőiből és a Nemzeti Múzeum osztályainak vezetőiből, továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszter ál­tal öt évre meghívott, összesen tíz egyetemi vagy műegyetemi tanárból, valamint 5 műértőből állt. Elnöke a szervezés időszakában a miniszter volt. Az ügyvezető alelnöki tisztséget az intézetek első tisztviselői a tör­vényben meghatározott fenti sorrendben kétévenként váltakozva töltöt­ték be. (Az Országos Levéltár vezetője az első ciklusban, majd az 1930-as évek elején került sorra.) A Tanács általános elvi könyvtári, levéltári és múzeumi kérdésekben foglalt állást, egyébként szaktanácsban vagy igaz­gatótanácsban járt el. Öttagú szaktanácsot (tagjai: elnök, két intézeti tudományos tisztviselő és két más tag, úgymint az érintett intézet első tisztviselője és a rokon in­tézet első tisztviselője) kellett összehívni a következő ügyekben: • a tudományos és a közigazgatási tisztviselők, valamint a tu­dományos és a műszaki segédszemélyzet tagjainak (kivéve az intézetek első tisztviselőit) jelölése (az intézetek első tisztvise­lőit személyi kérdésekben vétójog illette meg); • a gyűjtési kör megállapítása; • gyűjteményi anyag eladása, illetve elidegenítése aukció és cse­re útján. Igazgatótanács (tagjai: alelnök, az intézetek első tisztviselői és ugyanany- nyi tanár, valamint műértő) ült össze az alábbi ügyekben: • a tudományos tisztviselői kar tagjaira nézve a meddőség és a megférhetetlenség megállapítása; • a korhatárt betöltött tudományos tisztviselő állásában való megtartása (a tudományos tisztviselőket hivatalból a 70. élet­évük betöltésével kellett nyugdíjazni, a miniszter azonban a Tanács előterjesztésére a 70 éves kor betöltése után is megtart ­194

Next

/
Oldalképek
Tartalom