Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

ezeket az ügyeket elintézés nélkül vissza kellett küldeni a Belügyi Népbiztosságnak.

A félig kész új levéltári épületet ezekben a hónapokban is katonai és más hivatalok, illetve lakók foglalták el. A Hadügyi Népbiztosság május 21-én megígérte ugyan két első emeleti szoba kiürítését, de végrehajtására a hadműveletek befejezéséig haladékot kért. A 33. K. N. rendelet 9. §-a értelmében az új épület építkezési ügyei a teljes befejezésig a Belügyi Népbiztosság hatáskörében maradtak.173

A bécsi közös levéltárak kérdésében a tanácsköztársasági levéltári vezetés és a Közoktatásügyi Népbiztosság elfogadta a felszámolásban közreműködő magyar levéltárosok javaslatát, és Ausztriával egy olyan megállapodást kívánt kötni, amely szerint az utódállamok megkapnák a pro- veniencia-elv tiszteletben tartása mellett nekik járó levéltári anyagot, a megmaradó iratok pedig az utódállamok közös tulajdonába kerülnének. Az ezeket kezelő intézmény az osztrák kormány felügyelete alatt állna, de a kezelésben, illetve a levéltárban folyó munkákban az utódállamok tisztviselői is részt vennének. A megállapodást végül Ausztria politikai okokból nem fogadta el. 1919. június-július folyamán már az osztrák békeszerződés megkötése volt napirenden. A békefeltétel-tervezetek többször változtak, a békekötés röviddel a Tanácsköztársaság bukása utáni időre maradt.174

8. A belügyminisztériumi felügyelet utolsó évei (1919-1922)

A proletárdiktatúra bukásával 1919. augusztus folyamán az Országos Levéltárban visszaállt a forradalmak előtti állapot, újra a Belügyminisztérium gyakorolta az intézmény felügyeletét, újra kellett nemességi ügyeket intézni, de pl. az altiszt elnevezés és a besorolások változatlanul megmaradtak. Két éven át feszült, a rendszeres munkát szinte lehetetlenné tevő légkör uralkodott a levéltárban. Feljelentések és vizsgálatok, felfüggesztések és elbocsátások követték egymást, ugyanúgy mint 1918 végén, 1919 tavaszán, csak éppen ellenkező előjellel: akkor a forradalmi helyzetet kihasználva néhány ember — jobbára önös érdekektől fűtve — lépett fel a

173 A tanácsköztársasági események leírásához a következő tanulmányok tényanyagát használtuk: Rákosi, Tanácsköztársaság; B. Lőrincz, Tanácsköztársaság; Niklai, Visszaemlékezés; Sashegyi, Személyzet 1903-1922., 38-39.; Borsa, Épületek, 34.

174 Részletek: Ress, Közös levéltárak, 186-191.

187