Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

levéltár vezetése ellen, most a visszatért régi vezetés csapott le meglehetős szigorúsággal a forradalmi hónapok, főleg a Tanácsköztársaság alatt szerepet vállalt emberekre.

Csánkit, Komáromyt és Döryt visszahelyezték állásaikba. Augusztus 8-án Csánki főigazgatóként ismét átvette a levéltár vezetését, és néhány nap múlva már el is rendelte, hogy az ő eltávolításában közreműködő Horváth Sándor országos levéltámok, Zákonyi Mihály allevéltámok, Pelcz Béla levéltári tiszt és Antók Ferenc altiszt egyelőre nem járhatnak be a levéltárba. Négyük ellen belügyminisztériumi vizsgálat lefolytatását kérte a Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartásuk miatt. A minisztérium a vizsgálat idejére szabadságolta őket. Hamarosan Lampérth Géza országos főlevéltámokot, Baranyai Béla országos levéltámokot, Ga- gyi Jenő allevéltámokot és Ányos Lajos gondnokhelyettest is fegyelmi vizsgálat alá vonták. Csánki később Horváthot ismét feljelentette iratkivonatok átadásának késleltetése miatt, és Komáromy András ellen is vizsgálatot kezdeményezett.

Az eljárást végül egyedül Lampérth Géza esetében szüntették meg (1919. november 19-én). Komáromy és Maróthi dorgálást, Baranyai és Ányos pedig első fokon írásbeli megrovást kapott. Utóbbiakat később, fegyelmi ügyük felülvizsgálata után, felmentették. A belügyminiszter igen súlyos büntetést, állásvesztést szabott ki Horváthra, Zákonyira, Pelczre és Antókra, Gagyi Jenő allevéltámok önként a Külügyminisztériumba távozott. A háborúban tartalékos tisztként szolgált László József levéltári tiszt nem tért vissza a levéltárba, státusát a többi távozóéval együtt megszüntették. Erre azzal összefüggésben került sor, hogy az 1921/22. évi állami költségvetés az összes állami intézménynél, így a levéltárnál is jelentős létszámcsökkentést írt elő. A Tanácsköztársaság idején — a múzeumi tisztviselők áthelyezése folytán — 35 fősre emelkedett létszámot a tisztviselőknél öt, az egyéb alkalmazottaknál két, tehát összesen hét fővel (20%- kal) kellett csökkenteni. A 28 megmaradt státusból tíz tartozott a fogalmazói, hét a kezelő tiszti és nyolc az altiszti karba. 1922-ben nyugdíjazták a megtört emberré lett, 60 éves Komáromy Andrást, Lampérth Géza a nemzetgyűlési könyvtárba került, Dénes Miklós országos levéltámok a pénzügyi szolgálatba lépett át, Válya Gyula levéltári tiszt pedig — miután megválasztották Kispest város polgármesterévé — lemondott állásáról. 1920 és 1922 között tehát tízen, közöttük meghatározó emberek távoztak az Országos Levéltárból. Egyetérthetünk Sashegyi Oszkár megállapításával, amely szerint az 1922-es esztendő Csánki számára „meghoz188