Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
ben — a belügyi népbiztosnak javasolták Csánki és Komáromy azonnali nyugdíjazását, továbbá Horváth és Döry elhelyezését a levéltárból. Egyértelművé vált ugyanis a bizottság előtt, hogy Döry a népköztársasági kormányt erősebb kifejezésekkel illette és nyíltan törvényellenesnek tartotta, Horváth pedig agitációjával, akcióival nemcsak a munkahelyi légkör javítását akarta elérni, hanem saját vérmes előléptetési reményeinek megvalósulását is. A bizottsági jelentés lényeges részét képezte a rendteremtés érdekében feltétlen megvalósítandónak ítélt intézkedési javaslat, amely szerint az Országos Levéltárba külső szaktekintélyeket kell helyezni, és ott vezetői állásba juttatni. A Belügyi Népbiztosság a bizottság javaslatait lényegében elfogadta, és május 13-án Csánki Dezső főigazgatót szabadságolta, egyúttal felmentette a levéltár vezetése alól, Komáromyt, Horváthot és Döryt pedig további intézkedésig rendelkezési állományba helyezte. Csánki szabadságolása után nem sokkal mint külső szaktekintély, Tóth-Szabó Pál (1872- 1938) fővárosi levéltámok, volt premontrei rendi diák, egyetemi magántanár kapott megbízást az Országos Levéltár vezetői feladatainak ellátására. A megbízásáig eltelt néhány napban Pelcz Béla levéltári tiszt mint főbizalmi intézte a levéltár vezetési ügyeit. (Niklai Péter levéltárügyi megbízott visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Baranyai Béla is aspirált a levéltárvezetői posztra.) Csánki Tóth-Szabó megbízását követően beadta nyugdíjazás iránti kérelmét. Június elején az Országos Levéltár átkerült a Közoktatásügyi Népbiztosság felügyelete alá. Csánkit június 9-én — nyugdíjügyének elintézéséig — rendelkezési állományba helyezték, Tóth-Szabó Pált pedig kinevezték a levéltár vezetőjévé, amit nem mindenki fogadott szívesen. Bizalmasa a kommunista Pelcz Béla lett. Az új vezető azonban csak igen rövid ideig tevékenykedett, mert június 21. után folyamatosan beteg volt, helyette Maróthi Rezső látta el a vezetői teendőket. A Tanácsköztársaság levéltárszervezési elképzeléseit több, politikai célkitűzéseit kevesebb alkalmazott támogatta. Az új rendszerrel együttműködő tisztviselők közé tartozott Lampérth Géza, Baranyai Béla és Maróthi Rezső. Lelkesen dolgozott a Tanácsköztársaság céljaiért Zákonyi Ferenc, Pelcz Béla és Gagyi Jenő (ők beléptek a kommunista pártba is, utóbbi akkoriban katonai hírszerzői feladatokat is vállalt), továbbá Antók Ferenc altiszt. Jelentős változást hozott, illetve hozott volna az Országos Levéltár életében a nemességi ügyek intézését megszüntető VI. számú, 1919. május 26-án kelt forradalmi kormányzótanácsi rendelet. Ennek értelmében 186
