Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

A hivatalszolgák kérései — abból kiindulva, hogy a takarítási és küldönc-munkák mellett levéltári felszerelési, esetenként rendezési feladatokat is ellátnak168 — a következők voltak: 1. tíz év szolgálatig „helyettes altiszt", ezen túl „altiszt" legyen az elnevezésük; 2. az altiszteknek járjon korpótlék; 3. kapjanak természetben évenként egy-egy öltözet nyári és téli ruhát, egy sapkát és két pár cipőt, kétévenként egy felöltőt, három- évenként egy télikabátot; 4. a hivatali időn túl végzett munkájukért részesüljenek óránként két korona díjazásban.

A személyzet nagy többsége amellett foglalt állást, hogy a fogalmazó és a kezelői szakokat egyesítsék, és — arra tekintettel, hogy az intézmény vezetője igazgató lesz — a kezelő főigazgató címe „gondnok"-ra, a kezelő igazgatóé pedig „gondnokhelyettes"-re változzon.

Fenti követelések jogos, többnyire már régóta megfogalmazódott igényeknek adtak hangot, így egyáltalán nem minősíthetők mindent felforgatni akaró forradalmi követeléseknek. Sőt, a nem kedvelt Csánkival szemben is lojálisak voltak beosztottjai, elsősorban a fő bizalmi férfiú, Komáromy András bosszút kizáró, józan felfogásának köszönhetően.

Azonnal megváltozott a légkör, amikor 1918. december 9-én Horváth Sándor — visszatérve a frontról — ismét szolgálatba állt. Ő, nem feledve régi sérelmeit, nyílt agitációba kezdett Csánki ellen. Azt kívánta, hogy a levéltár vezetőjét a státusrendezést követően azonnal nyugdíjazzák, hogy újabb előlépésekre nyíljon lehetőség. Horváth erőszakosságával kikényszerítette a „perújrafelvételt", és Csánki ígéretet is tett arra, hogy az V. vagy IV. fizetési osztály elérése után, de legkésőbb 1919. május 15-én nyugállományba vonul. Az 1919. január 9-én megtartott újabb értekezleten azonban a dolgozók többsége — Komáromy András józan intése ellenére — támogatta Horváth javaslatát Csánki státusrendezés utáni azonnali nyugdíjazására.

Hamarosan megszületett a döntés a státusrendezés ügyében, ezzel az Országos Levéltár személyzete a korábbinál jóval kedvezőbb besorolásba került. Az intézményvezető főigazgatói címet kapott, ezt a posztot Csánki foglalta el, és visszakerült a státusba helyettes államtitkári címmel a

IV. fizetési osztályba sorolva. Igazgatói címmel és az V. fizetési osztályba sorolással Komáromy András lett a főigazgató helyettese. Tagányi Károlyt, a levéltár egyik legkiválóbb munkatársát március végén, 61 éves korában nyugdíjazták. Maróthy, Döry és Lampérth főlevéltámoki (VI. fi168 Az Országos Levéltár hivatalszolgái „általában szakmával rendelkező, több nyelvet beszélő", gyakran nemzetiségi területről származó emberek voltak. Jellemzésük: Sashegyi, Fogalmazók, 204-206.

181