Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
I. Az Országos Levéltár történeti gyökerei a középkorban
kenysége, és ezzel együtt levéltáraik is nagyot fejlődtek. Ez a fejlődés azonban nem volt egyenletes. Eleinte szinte valamennyi káptalan és kon- vent hozzájutott az autentikus pecséthez, ám a visszaélések elszaporodása miatt Nagy Lajos király egy 1351. évi törvény alapján 1353-ban több kisebb testülettől, az úgynevezett törpekonventektől megvonta a hiteleshelyi jogot. Később is előfordult, hogy egyes hiteleshelyek beszüntették működésüket, egyrészt a XV. században gyakori zavaros viszonyok következtében, másrészt azért, mert nem feleltek meg a törvényben meg- szabott feltételeknek. Feltűnő, hogy a törvények és királyi rendelkezések már a XIII. század végétől gyakorta foglalkoztak a hiteleshelyekkel. Ez nem volt véletlen: tevékenységük, és nem utolsósorban levéltáraik, abban a korban a jogbiztosítás legfőbb letéteményesének számítottak. A hiteleshelyi levéltárak egyre gyarapodó és egyre jobban kezelt anyaga a birtokkal és kiváltsággal rendelkezők számára életbevágóan fontos volt, így a levéltárak biztonságos megőrzése és használhatósága országos közérdekké vált. Középkori hiteleshelyi levéltárainkat tekinthetjük hazánk első közlevéltárainak, amit az a tény is erősít, hogy ezek elnevezésében később gyakran a levéltár szó elé illesztették az „országos" jelzőt. A Mohács előtti években 24 káptalan és 23 konvent működött Magyarországon, pontosabban a Magyar Korona országainak területén.28 29 Nagyobb részük komoly hiteleshelyi levéltárral rendelkezett, illetőleg rendelkezhetett. A családi levéltárak keletkezését Czobor Alfréd a XIII. század második felére, fejlődésük megindulását pedig a XIV. század elejére tette.30 Ebben az esetben is a jogbiztosítás szándéka jelentette a hajtóerőt, bár ekkor már a missilis anyag is helyet követelt magának a levéltárakban. A XV. század végén, a XVI. század elején több nagybirtokos család jelentős mennyiségű iratanyaggal rendelkezett. Meg kell azonban jegyezni, hogy iratanyagát vagy annak egy részét sok család hiteleshelyi levéltárban helyezte el a nagyobb biztonság érdekében.31 * A társadalmi és gazdasági viszonyok, valamint az adminisztráció előrehaladásával a XIV. század első felétől gyorsult fel a városi levéltárak fejlődése is. A kiváltságlevelek, birtokadományozási oklevelek voltak 28 Pl. az 1492:XLIV. te. előírta, hogy csak azok az egyházi testületek folytathatnak hiteleshelyi tevékenységet, amelyekben legkevesebb hét papi rendtag él. 29 Bónis, A közhitelesség, 191-192. Nem feledkezhetünk meg természetesen arról, hogy a hiteleshelyi működést kifejtő egyházi testületeknek magánlevéltára is kialakult a középkorban. 30 Czobor, A családi levéltárak, 383. 31 Czobor,A családi levéltárak, 383. A tanulmány részletesen foglalkozik a családi levéltárak XIII-XVI. századi történetével, azok jellemzőivel. 15
