Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

A könyvtár gyarapodásáról csak részben rendelkezünk adatokkal. A XIX. századból ismert a vásárolt könyvek száma: 1880 és 1889 között éves átlagban 55 mű 91 kötetben, 1890 és 1899 között pedig éves átlagban 79 mű 98 kötetben került ily módon az állományba. Kezdettől fogva Pfeifer Ferdinánd könyvkereskedőtől vették meg a külföldi kiadványokat (a folyóiratokat is). A hazai könyveket más könyvkereskedőktől, a folyóiratokat pedig általában a szerkesztőségektől szerezték be. Az állomány ajándékozás útján is jelentősen gyarapodott. Ily módon érkeztek be a hivatalos kiadványok, többek között az országgyűlés nyomtatványai, a delegációk naplói és irományai, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia kiadványai.

Már 1875-ben végeztek duplum- és fölöspéldány-válogatást: a helytartótanácsi levéltárból kikerült nyomtatványok közül egy-egy példányt megtartottak, a többi példányt kiselejtezték, a selejtet részben árverésen makulatúrának eladták, részben pedig a Nemzeti Múzeum könyvtárának ajánlották fel. Az 1884. évi könyvtárrendezés során is selejteztek, a fölöspéldányokat árverésen értékesítették. A könyvtárnak korszakunkban nem volt függetlenített kezelője. A könyvtári feladatokat egyéb teendői mellett egy tisztviselő (1878-ban pl. Raáperger Lipót) végezte. 1876- tól a levéltár számadásaiban rendszeresen szerepelt a könyvek, folyóiratok köttetési költsége.

A könyvtár korlátozott használatú, zártforgalmú könyvtárként működött. Túlnyomó részben a levéltár tisztviselői használták, a kutatók csak esetenként. Elsőként egy 1895-ben kiadott, a „tisztviselő uraknak" szóló főlevéltámoki körözvény szabályozta a használatot. Rendelkezéseit szó szerint idézzük:

1. „A könyvtári helyiségbe lépni lehetőleg csak a könyvtár vezetőjének jelenlétében vagy tudtával és csak könyvek használata és a dolgozószobában el nem végezhető tudományos érdekű munkálatok céljából engedtetik meg.

2. A könyvtári szobából könyvet vagy bármi mást csak a könyvtár vezetője adhat ki, és pedig térítvényre vagy kérőlapra. Sa- játkezüleg és önkényesen senkinek sem szabad a könyvtári helyiségből bármit is kivinni vagy szolgával kivitetni, még a legrövidebb időre sem. A visszahozott könyv közvetlenül a könyvtár vezetőjének adandó át a térítvény visszaszolgáltatása ellenében.

149