Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

I. Az Országos Levéltár történeti gyökerei a középkorban

Ugyanakkor bizonyos, hogy az ország első közjogi méltóságához, a rendek jogainak őréhez, a nádorhoz is kerültek országos iratok. Fentebb már említést tettünk az Aranybulla egyik rendelkezéséről, amely előírta, hogy az oklevél egyik példányát a nádornak kell őriznie. Ezt követően azonban nincs adatunk arról, hogy országos fontosságú köziratot a nádornál helyeztek volna el, és még kevésbé nádori levéltár létéről. Pedig — szerepköréből következően — a nádor őrizetébe feltétlenül jutottak köziratok. Ezt támasztják alá az 1554-1562 közötti nádor, Nádasdy Tamás családi levéltárában fellelt, Privilegia Regni Hungáriáé jelzéssel elkülönítetten őrzött oklevelek, amelyek közül három középkori, 1526 előtti eredetű volt (az 1222. évi Aranybulla nem tudni milyen példánya, egy 1491. évi békekötési okmány és az 1501. évi oszmán-magyar fegyverszünetről szóló oklevél). Ezek a középkori iratok minden bizonnyal azért maradhattak fenn, mert már 1526 előtt alkalmazták azt a — később törvényben is rögzített — eljárást, hogy az elhunyt nádor családja az ország iratait — az országgyűlés közvetítésével — átadta az új nádornak.2:1

Levéltártörténeti irodalmunk a királyi levéltár és a nádor mellett egy harmadik oklevélőrző helyet is feltételez külföldi analógiák/6 illetve annak alapján, hogy esetenként keletkezhettek olyan okiratok, amelyek őrizetét a rendek sem a királyra, sem a nádorra nem kívánták bízni. Erre egy konkrét adattal rendelkezünk is: az 1526:XXVI. te. rendelkezett arról, hogy a nádori tiszt viselője élethosszig birtokolja posztját, és intézkedett arról is, hogy a király az elhatározásról adjon ki oklevelet, és az, megőrzés végett, a szent korona mellett helyeztessen el.

Úgy véljük, igaza van Czobor Alfrédnek, aki szerint „a XIV. századtól a mohácsi vészig az ország iratainak egyidejűleg is három helyen való megőrzési módjáról beszélhetünk: állandó helyen, a budai tárnoki épületben elhelyezett és egyúttal legtartalmasabb királyi levéltárban, továbbá — mint feltehető — a nádornál és bizonyos esetekben a szent korona mellett".25 26 27

Mielőtt továbbkövetnénk az országos iratok megőrzése ügyének alakulását, vessünk egy pillantást más hazai levéltárak Árpád-kor utáni fejlődésére, majd az európai országok középkori királyi levéltáraira.

Hazánkban a XIV. század elejétől — az oklevelek bizonyító erejének általánossá válásával párhuzamosan — kiteljesedett a hiteleshelyek tevé25 Adataink forrása: Czobor, Országos levéltár, 4-5., 14.; Fekete Nagy, A levéltárak, 26.

26 Jakab Elek említi, hogy Angliában és Bécsben is a koronával azonos helyen őrizték a legfontosabb okleveleket. Jakab,/! levéltárakról, 70.

27 Czobor, Országos levéltár, 7.

14