Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
Az Országos Levéltár saját kiadványkészítő tevékenysége 1875-1903 között — alapvetően a szűk pénzügyi lehetőségektől meghatározottan — igen csekély eredményeket hozott.95 Pauler programjában kiadványkészítési célként egyedül a segédletek, pontosabban az elkészülő elenchusok nyomtatott közzététele szerepelt. A későbbiekben ezt az élet módosította. Mindjárt az első önálló kiadvány nem levéltári segédlet, hanem egy 28 oldal terjedelmű, 500 példányban kinyomtatott kiállítási katalógus volt 1882-ben (A magyar királyi Országos Levéltárban közszemlére kitett oklevelek jegyzéke), amelyet a francia nemzeti levéltárban 1867-ben létrehozott levéltári múzeum illusztrált katalógusa inspirált. Az 1884-ben megjelentetett A magyar királyi Országos Levéltárra vonatkozó, máig érvényes törvények és rendeletek című füzet (francia nyelven is megjelent) úgyszintén nem a segédletek közé sorolható. Az 1886-ban publikált harmadik kiadvány (Tagányi Károly: Jegyzéke az Országos Levéltárban a magyar és erdélyi udvari kancelláriák fölállításáig található hercegi, grófi, bárói és nemesi okleveleknek) viszont már a segédletek kategóriájába tartozott. A levéltár ezzel a kiadvánnyal és a következő néhány, szintén segédletet közreadó publikációjával a nemességi ügyek iránti érdeklődést igyekezett kielégíteni. 1899-ben Csánki Dezső: A m. kir. Országos Levéltár diplomatikai osztályában őrzött pecsétek mutatója című kiadvány jelent meg, majd ismét a nemesi ügyekhez kapcsolódó publikáció következett 1895-ben: Illéssy Já- nos-Pettkó Béla: A királyi könyvek. Jegyzéke a bennük foglalt nemesség, cím, címer, előnév és honosság adományozásának 1527-1867. Illéssy ezután, szintén a királyi könyvek alapján, 1898-ban a községi kiváltságlevelek jegyzékét, 1900-ban pedig a vásárszabadalmak jegyzékét adta közre a Tagányi Károly által szerkesztett Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében. Utóbbiakból az Országos Levéltár 200-200 különlenyomatot készíttetett. Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének bővítésére — az 1890-es években — az államalapítás millenniumának megünneplése alkalmából jó lehetőség kínálkozott. 1892-ben a főhatóság kérdése nyomán Tagányi Károly javasolta, hogy a levéltár az ünnep alkalmából adja ki az 1720-1723. évi országos és erdélyi összeírásokat, valamint Magyarország és Erdély nemeseinek első hiteles és teljes 1755., illetve 1770. évi összeírásait. Pauler ugyan — módosított formában — felterjesztette a minisztériumnak Tagányi javaslatát, de nem állt ki mellette. Felterjesztésében ugyanis hangsúlyozta: az intézmény hozzájárulása a millenniumi ünnepségekhez „csakis olyan és oly mértékű lehetne, hogy az Országos 95 A kiadványkészítő tevékenységre vonatkozó adataink forrásául használt tanulmány: Sashegyi, Kiadványkészítés, 4-9. 146
