Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

Levéltár tulajdonképpeni feladatainak teljesítésére a most következő három évben se járjon semmiképpen kárral, vagy pedig valami hát-rány- nyal". Világos ebből az indokolásból, hogy Pauler még egy kivételes alkalmat sem tekintett olyannak, ami miatt veszélyeztethetné az Országos Levéltár „rendeltetésszerű" hivatali feladatainak ellátását. El is vetették Tagányi tervét. (Az 1715. és 1720. évi összeírásokat végül a Központi Statisztikai Hivatal megjelentette a millennium tiszteletére.)

Pauler 1893 májusában előterjesztett egy új elképzelést két, kevesebb munkával elkészíthető ünnepi kiadványról. Az Országos Levéltár állapotáról szóló jelentés és a levéltárban őrzött fontos iratok reprodukcióinak közzétételét indítványozta, de ez a terv sem valósult meg. Pauler végül elfogadta Tagányi mentőötletként tett felajánlását, hogy tudniillik ismertetést készít az Országos Levéltár anyagáról. (Fentebb, a segédletek kapcsán ennek eredményéről már szóltunk.)

Természetesen az Országos Levéltár tudós történészei mint egyének nem maradtak ki az ezredéves kiadványok szerzői, szerkesztői sorából. Például Tasnádi Nagy Gyula a Magyar Törvénytár millenniumi kiadásának középkori részét készítette elő, Csánki Dezső pedig a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából a Magyarország a Hunyadiak korában című kiadványán dolgozott. Egyetértünk Sashegyi Oszkár megállapításával, amely szerint: „A millennium korának magyar levéltárosai [...] nem küzdöttek kiadási nehézségekkel. Annak, hogy az Országos Levéltár Pauler idejében nem tudott nagyobb arányú kiadvány-koncepciót magáévá tenni, a legfőbb oka a Belügyminisztérium által rákényszerített (és a levéltár által készségesen vállalt) közjogi jellegű hivatali ügykör, a nemességi és más, egyre nagyobb volumennel jelentkező közjogi ügyek intézésének kötelezettsége volt".

Pauler élete végén még egy kiadvány közzétételét kezdeményezte. Ez, A m. kir. Belügyminisztérium ügyviteli és ügykezelési szabályzatának az Országos Levéltárban alkalmazható része 1903-ban, tizenhárom oldal terjedelemben meg is jelent.

Pauler Gyula idején az Országos Levéltár nem végzett rendszeres közművelési tevékenységet, a kutatók és a tájékoztatást kérők körén kívül esők érdeklődését nem nagyon keltette fel. Azon kívül, hogy a levéltár részt vett egyes kiállításokon (pl. országos könyvtári kiállítás 1881., Budavár visszafoglalásának 200 éves évfordulója alkalmából rendezett kiállítás, 1886., kassai Rákóczi-ereklyék kiállítása, Kassa, 1903.), két érdemi eseményt lehet megemlíteni: megnyílt az első intézményi önálló kiál147