Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
adására irányuló kéréseivel is. Érdekes, hogy Pauler idejében a levéltár külföldi, idegen nyelvű megkeresésekre is magyarul válaszolt. A nemességgel összefüggő ügyekben az Országos Levéltár korábban is rendszeresen adott szakvéleményt a Belügyminisztériumnak, vagy szolgáltatott adatokat magánszemélyeknek. Az ilyen jellegű ügyek addig sem csekély száma tovább növekedett, először 1893 végétől, amikor a ka- marási és egyéb ősfa-ügyekben illetékes szakfórumnak jelölték ki a levéltárat,87 majd 1896-tól, amikor a belügyminiszter kiadta az „adományozandó nemesi címerek felülvizsgálatánál és megállapításánál követendő eljárásról" szóló, Pauler Gyula országos főlevéltámok által megfogalmazott 3052/1896. BM elnöki szabályzatot. Ez előírta, hogy a belügyminiszter minden címertervezetet összes csatolmányával együtt két példányban „szakvizsgálat és jelentéstétel végett" megküld az Országos Levéltárnak, és a levéltár szakvéleménye alapján határoz a címer engedélyezéséről.88 A szabályzat ugyan kizárólag a címer-felülvizsgálati és engedélyezési ügyekről szólt, a belügyminiszter azonban kezdettől fogva előzetesen, a nemességadományozás stb. jogát gyakorló uralkodó elé terjesztés előtt kikérte a levéltár véleményét a nemességgel; kapcsolatos mindenfajta ügyben. „1896-tól kezdve a nemességi, családtörténeti vonatkozású ügyek száma évről évre nőtt. A referens-szolgálatnak ez az ága [...] volt a referensi szolgálat legtöbb energiát és időt követelő ága".89 Maga a főlevéltámok is rengeteg időt fordított a nemességi ügyekre azáltal, hogy — valamilyen fokú egységességet biztosítandó — az előadók elintézéstervezeteit az általa helyesnek tartott szempontok szerint rendszeresen korrigálta.90 A nemességi ügyek intézése során — Pauler minden igyekezete ellenére — kínos esetek is előfordultak. Az országos főlevéltámok bár 1893 végén belső utasításban megtiltotta, hogy a levéltár alkalmazottai bármi módon is részt vegyenek ősfák készítésében, Pettkó Béla figyelmen kívül hagyta főnöke rendelkezését. Lakásán valóságos genealógiai irodát rendezett be, és ez különböző híreszteléseket váltott ki. Ezekre 1899-ben a belügyminiszter is felfigyelt, ám Pettkó ekkor még elkerülte a felelősségre vonást. Az ügynek — alább majd foglalkozunk vele — Pauler halála után lett folytatása.91 87 Sashegyi, Személyzet 1903-1922., 25. 88 MOL-Y 1-1.65/1896. 89 Bélay, Referens-szolgálat, 188. 911 Sashegyi, Személyzet 1903-1922., 24. 91 Sashegyi, Személyzet 1903-1922., 25-26. 144
