Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
Azt követően kezdődtek újra a tárgyalások, hogy 1882-ben Kállay Béni személyében magyar politikus lett a közös pénzügyminiszter. Kállay 1884 márciusában a magyar belügyminiszterrel közölte álláspontját, miszerint nincs aggálya az iratanyag szétválasztásával kapcsolatban, de csak az osztrák kormány beleegyezésével rendelheti el a szétválasztási munkálatok megindítását. Ezzel — úgy tűnt — megnyílt a lehetőség a probléma rendezésére. Pauler — Kállay engedélyével ezúttal hivatalosan — felmérést végezhetett a magyar vonatkozású állagokban. Munkája nyomán kb. 400 iratcsomót és 300 kötetet minősített könnyen kiválaszthatónak. Indítványozta ezek mielőbbi Magyarországra szállítását, viszont egyelőre nem javasolta a nagyobb munkát igénylő, csomókon belüli darabonkénti iratválogatást. Hamarosan új fejlemény szólt közbe: 1884 végén a közösügyi bizottság (a delegáció) határozatot hozott egy egységes „osztrák-magyar államlevéltár" felállításáról, amelyben a kabineti, az udvari titkos, az udvari kamarai és a hadügyi levéltárak történelmi részeit vonták volna egybe. A határozat rövidesen kiegészült azzal, hogy a tisztán osztrák és a tisztán magyar állagokat az illető országnak kell kiadni. A következő évben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az új levéltár létesítésére nincs esély, ezért Pauler és a Belügyminisztérium továbbra is lényegében a korábbi nyomvonalon kívánta érvényesíteni a magyar igényeket. A közös Pénzügyminisztérium és Külügyminisztérium ezzel szemben 1889-ben a közös levéltárak csorbítatlan fenntartása mellett foglalt állást. A magyar fél folyamatos próbálkozásai ellenére csak 1896-ban csillant fel újra annak a reménye, hogy az ügy kimozdulhat a holtpontról. Ekkor — a millenniumi ünnepségek alkalmából gyakorolt gesztusként — az osztrák kormányfőtől érkezett javaslat. Eszerint korábbi elvi álláspontjának fenntartásával beleegyezik abba, hogy a magyar vonatkozású aktákat bizonyos módozatok mellett kiadják Magyarországnak. Egyúttal vegyes bizottság felállítását indítványozta a kérdés rendezése céljából. A magyar fél elfogadta a javaslatot, és így 1897 májusában a magyar és az osztrák kormány, valamint a közös Pénzügyminisztérium és a Külügyminisztérium képviselőiből álló vegyes bizottság Bécsben meg is tarthatta első ülését. A magyar kormány képviseletében Pauler Gyula országos főlevéltámok, a közös Pénzügyminisztérium képviseletében pedig Thal- lóczy Lajos, a Közös Pénzügyi Levéltár igazgatója, az Országos Levéltár egykori tisztviselője vett részt a bizottságban. Decemberben a második ülésen megállapodtak az udvari kamarai levéltár felosztásának módjáról. Eszerint a levéltárban lévő 22 462 iratcsomót és kötetet három csoportba 133
