Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

kívánták sorolni: 1. az Ausztriát, 2. a Magyarországot és 3. a mindkét országot együttesen érintő iratcsomók és kötetek. Kimondták továbbá, hogy az első két csoportba sorolt csomókat — mellőzve a bennük lévő iratok egyenkénti átnézését — a feltüntetett tárgyuk szerint kell kijelölni, a harmadik csoportba tartozó csomókat pedig egy megbízott tisztviselő a pénzügyi levéltár munkatársával együtt átvizsgálja. Thallóczy az ülésre kimutatást is készíttetett az udvarai kamarai levéltár iratanyagáról. Ebből kitűnt, hogy 4728 csomó és kötet Magyarországot, 8759 csomó és kötet Ausztriát illette volna, a tüzetesen, darabról darabra átvizsgálandó egységek számát pedig 8766-ban határozták meg. így mindössze 209 csomó maradt volna feloszthatatlan, amelyek elhelyezésére értelmetlennek tartották külön levéltár fenntartását, ezért indítványozták a Haus-, Hof- und Staatsarchivba helyezésüket.

Tudjuk, hogy Thallóczy, aki ekkor már ismerhette az új osztrák miniszterelnök felosztást ellenző véleményét, erős kételyeit fejezte ki a határozat végrehajthatóságát illetően. Ám — lévén magyar ember — biztosította, hogy az Országos Levéltár kiküldöttje megvizsgálja az iratanyagot a szétválasztási munkálatok időigényének megállapítása céljából. Tagá- nyi Károly allevéltámok kapta a feladatot, amelyet 1898 októberében végzett el. Megállapította, hogy a Thallóczy-féle kimutatás korrekcióra szorul annyiban, hogy „csak" 6422 csomót kell darabonkénti átnézéssel szétosztani. Tagányi ehhez 5 év 95 nap munkaidőt tartott szükségesnek. (Tagányi, szigorúan a „területi vonatkozás" elvi alapjára helyezkedve, Paulerhez képest szűkebben határozta meg a magyar igények körét.)

Az osztrák kormány tudta nélkül, lényegében titokban, Thallóczy és Pauler megállapodása és a magyar kormány jóváhagyása alapján, a Tagányi által kimunkált szempontokat alkalmazva meg is kezdődtek a szétválasztási munkálatok, amelyek végzésével Takáts Sándor történészt, kegyesrendi tanárt bízták meg. Ő 1903-ig tevékenykedett: az úgynevezett vegyes csomókban lévő magyarországi tárgyú iratokat jegyzékbe foglalta, sőt eleinte ezeket az iratokat az egyes csomókon belül el is különítette. A munka a tervezettnél lényegesen lassabban haladt, Pauler halálakor nagyobb része még hátra volt. Az osztrák kormány egyetértését azonban továbbra sem sikerült megszerezni. így Pauler nem tudta megvalósítani nagyszabású tervét.

Az Országos Levéltár 1874 és 1903 közötti állomány-gyarapodásának számszerű eredményét csak megbecsülni lehet. Ha az alább még szóba kerülő levéltáron belüli iratselejtezések miatti fogyatékot is figyelembe vesszük, akkor az 1874. évi közel 10 000 folyóméterrel szemben nagyjá134