Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

(1886-ban).59 A Martinovics-per aktáit és a II. József neveltetésére vonatkozó iratokat — a hivatalos közlés szerint — nem találták meg a bécsi levéltárakban.

Jóval nehezebbnek, végső soron eredménytelennek bizonyult a bécsi udvari kamarai levéltár magyar vonatkozású iratainak ügye. Pauler 1875-ben a levéltár teljes szétválasztására tett javaslatot, amelyet az Országos Levéltár főhatósága, a Belügyminisztérium elfogadott. Az írásbeli tárgyalások a nevezett minisztérium és a Közös Pénzügyminisztérium között a Király Személye Körüli Minisztérium közvetítésével zajlottak, amelyek során a magyar fél ezt az álláspontot képviselte. Ennek értelmében a bécsi Közös Pénzügyi Levéltár „Magyarországot illető valamennyi részei" kiadását kérte az Országos Levéltár részére. Vagyis a pertinenda (vonatkozás) elve alapján minden olyan iratra igényt tartott, amely magyarországi és erdélyi ügyekre vonatkozott, függetlenül attól, hogy az iratok kiemelésével szervesen összetartozó iratanyagok egysége bomlik meg. A szétválasztás megvalósítása érdekében a közös Pénzügyminisztériumot felkérték, hogy készíttessen egy kimutatást, amely tartalmazza a Magyarországra és Erdélyre vonatkozó valamennyi iratot. Ezt a kérést az akkor osztrák politikus által vezetett közös Pénzügyminisztérium — mint jórészt kivihetetlent és a szolgálat érdekét veszélyeztetőt — elutasította. Pauler 1876-ban — nem hivatalosan — személyesen is megtekintette a bécsi levéltárat. Meggyőződött arról, hogy az 1527 és 1820 közötti, magyarországi és erdélyi vonatkozású iratok „külön osztályban" találhatók, tehát leválasztásuk könnyen megoldható, annak ellenére, hogy az iktatókönyvek és részben a mutatókönyvek is közösek. Pauler véleménye alapján a magyar fél — ellenérvként az iratokhoz fűződő magyar szolgálati érdeket is hangsúlyozva — ismételten és nyomatékosan kérte a kimutatás elkészítését és megküldését. Az 1877. január végi válasz újra elutasító volt.

Az akció egyértelműen a politikai szempontból közömbös, így köny- nyen megszerezhetőnek ítélt iratanyagokra irányult, mégpedig végső soron az 1867-es kiegyezés által teremtett dualista rendszer levéltári vonatkozásban is töretlen érvényesítésére. Politikai szempontból kényes iratokra (pl. az 1848-1849-es magyar kormány Haus-, Hof- und Staatsarchivban elhelyezett iratanyagára) Magyarország be sem jelentette igényét. Magyar részről levéltári szakmai érvek nem játszottak szerepet az ügyben, viszont a Közös Pénzügyminisztérium álláspontja lényegében a levéltári fondok oszthatatlanságát kimondó proveniencia-elven alapult.

59 MOL-Y 1-1.40/1904.

132