Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
vonatkozású iratokat és kéziratokat a Brandenburgi-levéltár 538 lajstromozott okleveléért. Ekkor merült fel, hogy nem a Nemzeti Múzeumban, hanem az Országos Levéltárban kellene elhelyezni a megszerezni remélt okleveleket. Tárgyalások kezdődtek a bajor féllel a közös Külügyminisztérium közvetítésével. A fő problémát most is az okozta, hogy a müncheni levéltár nem fogadta el megfelelő cserealapnak a felajánlott bécsi levéltári iratokat. Emellett gondot jelentett az is, hogy Magyarországon a Nemzeti Múzeum — Csáky Albin akkori kultuszminiszter támogatásával — magának igényelte a müncheni okleveleket, és nyomatékül a csere céljaira ismét felajánlotta az őrizetében lévő bajor vonatkozású kéziratokat. Thallóczy erőfeszítéseinek köszönhetően végül létrejött a csere. Az 539 tételszám alatt felvett 582 brandenburgi oklevél ellentételéül a Hof- kammerarchiv és a Haus-, Hof- und Staatsarchiv által felajánlott levéltári és kódexanyag, valamint a Nemzeti Múzeum bajor vonatkozású kódexei és oklevelei szolgáltak. Azért, hogy a Münchenből érkező anyagot megkaphassa, az Országos Levéltár a Nemzeti Múzeumnak kárpótlás gyanánt átadta gyűjteményének egyes darabjait, úgymint a Diplomatikai Levéltár 366 eredeti másodpéldányát és 146 oklevélmásolatát, a XVI. század elejéről származó 2 kézirattöredéket, az 55 kötetes Rajcsányi-gyűjteményt és a Rajcsányi-féle címer- és pecsétrajz-gyűjteményt, 38 kötet 1527-1715., 1790-1848. évi királyikönyv-másolatot, 7 kötet trinitárius sodalitási könyvet, 10 kötet vegyes kéziratot, valamint Őz Pál és Szolártsik Sándor lefoglalt magániratait. Ezeket az anyagokat Pauler 1895. július 2-án adta át a Nemzeti Múzeumnak. Később pótlólag az 1109. évi veszprémvölgyi alapítólevél akkor — helytelenül — hamisnak tartott példányát is megkapta a múzeum. A bajorországi oklevelek 1896. február 19-én érkeztek meg az Országos Levéltárba, ahol az 1526 előttieket a Diplomatikai Levéltárban, a 16 későbbi oklevelet pedig a kamarai archívum Neoregestrata acta gyűjteményében helyezték el. Egyébként Ferenc József császár és király hozott döntést arról, hogy az oklevelek Magyarországra kerüljenek, míg az Országos Levéltárban történő elhelyezésükre Bánffy Dezső miniszterelnök adott utasítást. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a csereügylet létrejöttében oroszlánrészt vállalt Thallóczy Lajos, aki széleskörű kapcsolatrendszerét mozgósítva létrehozta az osztrák-magyar együttműködést ebben a meglehetősen kényes ügyben. (A Hunyadi-Brandenburgi-levéltár többi, Münchenben maradt részéről később, az 1910-es években folytak tárgyalások, de ezek eredménytelenek maradtak.) 130
