Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

ki Dezső képviselte, később növekedett az értelmiségi származásúak aránya. Pauler idejében, sőt, a dualizmus egész korszakában nem volt női fogalmazó és kezelő szakbeli alkalmazott az intézmény személyzetében.

Végül ismét Sashegyi Oszkárt idézzük az Országos Levéltár személyzete körében Pauler idején uralkodó légkörről: „az évek során e tisztikarban annyi feszültség halmozódott fel, hogy azt csak Pauler tekintélye és az ő puritán jelleme iránti tisztelet tudta féken tartani. E feszültségek csak a halálát követő években érték el azt a fokot, amely már a Levéltár belső kríziséhez vezetett".

A levéltári tevékenység eredményei, jellemzői

Az újjászervezett Országos Levéltár feladatköréről (ha eltekintünk az 1723:XLV. tc.-től) nem rendelkezett törvény vagy más jogszabály. Az 1872. évi levéltári ankét és Pauler szervezési elképzelései, valamint a Belügyminisztérium által jóváhagyott, korántsem teljes körű szabályzatok és főhatósági eseti rendelkezések alapján, az adott lehetőségek keretei között alakult az intézmény tevékenysége, amelyet a kettős alaprendeltetés, a levéltári anyag biztonságos megőrzése és minél használhatóbbá tétele, továbbá a kettős, igazgatási és tudományos alapjelleg határozott meg.40 1874-től egészen a XX. század közepéig — szintén Ember Győző szerint — inkább a biztonságos megőrzés, mint a használhatóvá tétel, és inkább az igazgatási, mint a tudományos jelleg dominált az intézmény tevékenységében.41 Az alábbiakban áttekintjük a munkavégzés különböző területeit, és számvetésünk után, reményeink szerint, az olvasó számára lehetőség nyűik annak eldöntésére, hogy a fenti — általunk elfogadott — megállapítás megállja-e a helyét.

Állománygyarapítás, állományvédelem

Az Országos Levéltár akkori megőrző funkciójának tartalma kettős volt: az illetékességébe utalt iratanyagok átvétele és a magántermészetű iratok gyűjtése, valamint a levéltárban összegyűlt iratállomány biztonságos megőrzése.

Az állománygyarapítással kapcsolatban elöljáróban hangsúlyoznunk kell, hogy abban az időszakban nem „terhelték" a levéltárat a maihoz ha* Ember Győző megállapítása, amelynek érvénye lényegében ma is vitathatatlan. Ember, Országos Levéltár, 19.

41 Ember, Országos Levéltár, 19-26.

125