Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
Ekkor és a következő években egyedül Mayer Gyula volt az a levéltári tiszt, aki nem rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Csak 1901-ben, amikor a fogalmazó gyakornoki állásokból egy negyedik levéltári tiszti állást szerveztek, csökkent 50%-ra a diplomás levéltári tisztek aránya. Az Országos Levéltár személyzete Pauler vezetése alatt, a három évtized folyamán — az elképzeléseknek megfelelően — jelentősen átalakult. A megüresedett fogalmazói és levéltári tiszti állásokba kvalifikált, túlnyomórészt fiatal, jogi vagy bölcsész egyetemi diplomával rendelkező és szinte kivétel nélkül már tudományos irodalmi működést is folytató, tehetséges munkatársak kerültek. Ennek eredménye, mint Sashegyi Oszkár írta, az lett, hogy az Országos Levéltár Pauler idején a magyar történettudomány egyik legfontosabb bázisává vált. A legfőbb tudományos testület korabeli döntései egyértelműen alátámasztják ezt a megállapítást: 1897-ben a tizenkét fogalmazói szakba tartozó levéltári tisztviselő közül nem kevesebb mint hat volt a Magyar Tudományos Akadémia tagja (rendes tag: Pauler, levelező tagok: Óváry, Tasnádi Nagy, Csánki, Komá- romy és Tagányi; levelező tag volt az ebben az évben elhunyt Jakab Elek is; Csánki 1900-ban rendes taggá lépett elő). A nem akadémikusok közül is többen szerepeltek a Történelmi Társulat, a Heraldikai és Genealógiai Társaság vezető testületéiben vagy a Századok szerkesztőségében. Tagányi Károly szerkesztette az első hazai gazdaságtörténeti periodikát, a Gazdaságtörténelmi Szemlét. Feltétlenül megjegyzendő már itt, hogy — a nagyon ritka időszakos kivételektől eltekintve — mindegyik tudós levéltári tisztviselő túlnyomórészt munkaidőn kívül fejtette ki történetírói tevékenységét, hiszen Pauler szigorú munkafegyelmet követelt meg beosztottjaitól a levéltári munkában, amelyen belül — alább látni fogjuk — egyre nagyobb hányadot tettek ki az igazgatási jellegű feladatok. Az Országos Levéltár fogalmazóinak az 1870-es években indult első nemzedékéhez képest a századforduló táján belépők ugyan formailag magasan kvalifikáltak voltak (az előbbiekkel szemben szinte kivétel nélkül rendelkeztek jogi vagy bölcsész doktorátussal), ám a valóságban elmaradtak a régi gárda szakmai és tudományos színvonala mögött. Ennek oka abban keresendő, hogy a levéltárosi pálya az idők folyamán sokat vesztett vonzerejéből, .a legtehetségesebb friss diplomások egyre ritkábban kopogtattak az Országos Levéltár ajtaján. Érdemes pillantást vetni az intézmény felsőfokú végzettségű munkatársainak társadalmi összetételére. Az első nemzedék tagjai zömmel nemesi származásúak voltak, ide értve a hivatalnok-nemességből jött Pau- lert is. A honorácior réteget eleinte Óváry Lipót, Thallóczy Lajos és Csán124
