Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

csökkent, a hivatalszolgák száma nem változott. Csak 1892-ben, amikor a költségvetés erre a célra bizonyos összeget megadott, lett a végleges stá­tusnak megfelelő a tisztviselői állomány létszáma, vagyis tizenkét fogal­mazó és öt levéltári tiszt, de még évekig csupán öt hivatalszolgát alkal­maztak. Ezután — Pauler idejében — a fogalmazói állások száma már nem változott, viszont 1898-ban rendszeresítették a hatodik hivatalszol­gai, 1902-ben pedig a hatodik levéltári tiszti állást. A fogalmazói kar tel­jessé válását eleinte az is segítette, hogy a 70-es évek végén eltávozott az elődlevéltáraktól átvett, tudományos munkára nem alkalmas, ugyanak­kor a kezelői feladatokat megfelelően ellátó munkatársi gárda. Utolsó­ként 1897 végén vonult nyugállományba Raáperger Lipót, aki 1878-tól kezelő igazgatóként, 1893 után pedig kezelő főigazgatóként működött. Pauler Gyula országos levéltámok mellett az intézménynek 1879. áp­rilis 29-ig két allevéltámoka (Jakab Elek és Ováry Lipót) volt, ekkor nyílt lehetőség a harmadik allevéltámoki állás betöltésére Kendelényi Ferenc személyében, aki 1885 áprilisában hunyt el. Az allevéltámokságban Végh József, az Erdélyi Osztály régi lajstromozója, 1878-tól a levéltár fogalma­zója követte, akinek — 1891 februárjában bekövetkezett halála után — Tasnádi Nagy Gyula (1849-1924) lett az utóda. Nagy Gyula (a Tasnádi előnevet 1885-ben vette fel) — az 1876. évi sikertelen pályázattal a háta mögött — 1877-ben levéltári tisztként került a levéltárba, ahol 1878-ban minősítették át fogalmazóvá. Később átvette a Kincstári Osztály vezeté­sét, és 1888 májusában allevéltámoki címet kapott. A negyedik allevéltár- noki állás létesítését az 1892. évi költségvetés tette lehetővé, ekkor, 1892. augusztus 1-jével nevezték ki allevéltámokká Sándor János fogalmazót. Sándort, a 42 éves volt erdélyi újságírót 1877 novemberében díjnokként alkalmazta az Országos Levéltár, 1878-ban nevezték ki hivataltisztté, 1880-ban pedig fogalmazóvá lépett elő. A fogalmazói szak nem allevéltámok tisztviselői közé 1878-ban csak Végh József, Vincze Gábor és Nagy Gyula tartozott. 1879-től lényegében csak az elhalálozott vagy eltávozott, valamint az allevéltámokká előlé­pett fogalmazók helyére lehetett új munkatársat kineveztetni. így lett fo­galmazó 1879 áprilisában Thallóczy (Strommer) Lajos (1878-ban hivatal­tisztként vették fel a levéltárba), 1880 márciusában Sándor János, 1886- ban Csánki Dezső (1885-ben „fogalmazói szakba tartozó levéltári tiszt"), 1891 áprilisában Tagányi Károly (bölcsész végzettséggel, aki 1879-ben, 21 éves korában hivataltisztként lépett az Országos Levéltár tisztviselői közé). A felsoroltak közül a meghatározó levéltári személyiséggé vált Thallóczy nyolc év szolgálat után, 1886. január 1-jén Bécsbe távozott, 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom