Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

Elhelyezési viszonyok, új levéltár épület emelésének ügye

Az intézmény teljes iratanyaga a budai várban álló, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak is helyet adó belügyminisztériumi épülettömbbe került, de korántsem összefüggő elhelyezésben. Pauler 1880 májusában a belügyminiszterhez írt egyik felterjesztésében így értékelte a kialakult helyzetet: a levéltárnak „most már minden osztálya a Belügyminisztérium helyiségeibe összpontosítva lévén, Nagyméltóságodnak kegyes gondoskodása következtében mindennemű intézkedések megtörténtek és történnek, hogy az országnak [...]' e gyűjteményei minden eshetőség ellen biztosíttassanak".36

Ebből a megfogalmazásból arra is gondolhatnánk, hogy a levéltár, ha nem is ideális, de legalább elfogadható körülmények között működhetett. A valóság azonban lényegesen más volt. Pauler egy évtized múlva, 1890-ben már így jellemezte az 1880 utáni elhelyezési viszonyokat: „az Országos Levéltár, bár időnként a belügyminisztériumi épületben új helyiségeket kapott, mégis nagyon megszorult; jelesen pedig a tisztviselők részint szét voltak szórva az egész épületben, mi a felügyeletet és vezetést megnehezítő, részint össze voltak zsúfolva, úgy hogy példának okáért egy egy ablakos szobában két fogalmazó mellett már egy hivatalszolgának is el kellett férni. A helyszűke különösen érezhetővé vált a dolgozó szobában, vagyis a helyiségben, hol a kutató tudósok dolgoznak. E célra az első emeleten csak egy különben sem megfelelő, nyáron nagyon meleg, télen nagyon hideg két ablakos szoba állott rendelkezésre, mely egyúttal átjáróul szolgált, melyben a kutatókon kívül három tisztviselőt kellett elhelyezni, úgy hogy kutatók és tisztviselők kénytelenek voltak egymást minduntalan zavarni. Pedig a kutatók száma egyre nőtt és nő".

Más forrásokból is tudjuk, hogy a levéltár általában sötét, sok esetben nedves és a tűzbiztonság követelményének sem megfelelő helyiségekben tárolta iratanyagát. Az alkalmazottak és a kutatók részére nem volt kellő számú és minőségű szoba. A raktárakat általában nem fűtötték, kivéve a kamarai levéltárnak helyet adó úgynevezett kis termet, ahol eredetileg vaskályha üzemelt, amit 1882-től légfűtéses megoldással váltottak ki. Világítás sem volt a raktárakban, amelyek között olyanok is akadtak, ahol a sötét fekvés miatt fényes nappal is csak gyertyával lehetett dolgozni.

36 Az 1880. május 25-i felterjesztésből, amelyben Pauler egy villámhárító felszerelését kéri az országház-épület középső részére, ahol a kincstári és a helytartótanácsi levéltárakat tárolták, idézi Borsa, Épületek, 26. Az épületre vonatkozó adatainkat e tanulmányból, továbbá Borsa, Anyagvédelem, 128-129.-ból és Döry, Levéltárépítés, 405^409.-ból merítettük.

112