Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

A levéltár első állandó kiállításának megrendezése alkalmából 1882- ben adta ki a Belügyminisztérium „A diplomatikai osztály termében kiállított oklevelekre vonatkozó szabályzat"-ot. Eszerint a kiállított oklevelek a kezelő igazgató „felügyelete és személyes felelőssége alatt állanak, ki azoknak megőrzéséről, épen- és tisztántartásáról gondoskodik"." A kiállítást májustól szeptember végéig minden csütörtökön 11 és 13 óra között „idegenek" is megtekinthetik a kezelő igazgató engedélyével, más napokon csak az országos levéltámok külön engedélyével. A nyitva tartás idején egy fogalmazó szakba tartozó tisztviselő és egy hivatalszolga köteles a kiállításnak helyet adó teremben tartózkodni.32

Fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az 1870-es évek végére, az 1880-as évek elejére kiépültek az új Országos Levéltár intézményi működésének alapvető keretei. Az államháztartás súlyos helyzete és egyéb okok miatt azonban az eredeti terveket jobbára csak részben lehetett valóra váltani. A levéltár megfelelő elhelyezésének ügye egyelőre — és még sokáig — érdemben nem kerülhetett napirendre, ugyanúgy a levéltáros iskola felállításának és a törvényhatósági levéltárak felügyelete megszervezésének kérdése sem bizonyult reális gondolatnak. A levéltári állomány gyarapítása és a személyi feltételek biztosítása terén viszont Pauler — a fokozatosság elvét szem előtt tartva — megkezdhette elképzelései (pl. a fogalmazói és kezelői szak különválasztása vagy a tudományosan képzett munkatársak felvétele) megvalósítását.

1899-ben belügyminiszteri rendelkezés változtatott a hivatalos órákra és a kutatási időre vonatkozó szabályokon annyiban, hogy megszüntette a levéltár nyitva tartását vasárnap, továbbá karácsony, húsvét és pünkösd második napján, valamint az április 11-i nemzeti ünnepen.33

A levéltári anyag feldolgozása szempontjából hosszú ideig — legalábbis papíron —meghatározónak bizonyult Pauler 1877. évi tervezete a levéltári anyag „rendezésére, osztályozására", amelyet az országgyűlésnek is bemutattak az 1878. évi költségvetés tárgyalásai során. Eszerint az Országos Levéltár iratanyagát négy fő osztályba tagolják. Az I. Diplomatikai Osztály, amelybe a mohácsi vész (1526) előtt keletkezett összes irat tartozik, bármely levéltártestben legyen. Az osztályon belül kronológiai rendben helyezik el az okleveleket. A II. Történelmi Osztály feladata az 1526 és 1723 közötti magyarországi iratok, az erdélyi és a későbbi korbeliek közül a „tisztán történeti becsű" iratok, pl. az 1848-1849-iki forradalomra és szabadságharcra vonatkozóak összegyűjtése, rendezése és keze52 Törvények és rendeletek, 21.

33 MOL-Y 1-34/1924. (1016/1912.)

110