Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
dig magánál tartja, amíg az iratok vissza nem érkeznek; „ekkor a visszaadás keltével s keresztül húzva a dolgozó szobába küldetnek, ahol az illető tisztviselő a naplóból kivezeti s folyó számuk szerint rendbe rakva további intézkedésig megtartja" (6-8. §); • 25 iratnál több egyszerre senkinek sem adható ki; egész iratcsomók vagy oklevéldobozok csak kivételesen és mindig csak egy darab, az országos levéltámok külön engedélyével bocsáthatók a kutatók használatára (9-10. §); • a kutató „vigyázattal tartozik, hogy a kezéhez adott iratcsomót rendetlenségbe ne hozza, hanem minden darabot helyén hagyjon; az iratokat, okleveleket és ezek pecsétéit semmiképpen meg ne rongálja, se be ne piszkolja"; a pecséteket „dörzsölni vagy kefével tisztogatni, róluk pacskolatot vagy bármiféle mintázatot venni, [...], reagentiákat használni, vagy bármi mást, mi azokra káros hatással lehetne, tenni: nem szabad" (11-12. §); • a kutató egy napon (hétköznap 13 óra 30 percig, ünnepnapon 11 óra 30 percig) több ízben is kérhet és kaphat iratokat, miután az addig nála levőket „rendben és hiány nélkül visszaszolgáltatta" (13-15. §); • a kutató másnapra fenntarthatja a számára kiadott iratokat, ebben az esetben a dolgozószoba e célra rendelt zárt szekrényében kell tárolni azokat; ha a kutató három napig nem jelentkezik, az iratokat vissza kell küldeni az illető osztálynak (15-17. §); • a „szabályoktól való bármily csekély eltérés is, meg nem engedhető; a 11. és 12. § bármely rendeletének megsértése pedig a további kutatásra való engedély megszüntetését vonhatja maga után." (18. §)31 Figyelemre méltó az első kutatási szabályzatban, hogy egyrészt a levéltár négy nap kivételével egész évben, még vasár- és ünnepnapokon is a kutatók rendelkezésére állt, másrészt pedig, hogy Pauler a levéltári anyag kutatás alatti védelmére és a kutatás dokumentálására nagy gondot fordított. 51 Törvények és rendeletek, 17-20. 109