Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
Ferenc, Szőcs József és Bede Dénes írnokok és egy hivatalszolga), míg a helytartótanácsi levéltárban három fő (Suhajdy György aligazgató, Csatth Adám írnok és egy hivatalszolga) tevékenykedett. Vagyis — Pau- lerrel együtt — 1875 elején összesen tizenhárom főből állt az új Országos Levéltár személyi állománya. Tudományos feladatok végzésére mindösz- sze Pauler és Jakab Elek volt képesített, a többieket szakismeretük az iratanyaggal kapcsolatos úgynevezett kezelői feladatok ellátására tette alkalmassá.24 (Ugyanekkor a Pénzügyminisztériumhoz tartozó kincstári levéltárban hét, az Igazságügyminisztériumhoz tartozó kúriai levéltárban pedig két főnyi személyzet dolgozott.) Pauler 1875. augusztus 12-én az állami költségvetés súlyos helyzetét figyelembe vevő előterjesztést tett a belügyminiszternek a legszükségesebbnek tartott személyi intézkedések tárgyában. Fő célja az volt, hogy elérje az alacsony illetmények emelését, valamint hogy a komoly levéltári tudományos munkára alkalmas személyzet kialakítására megtörténjenek az első lépések. Ennek érdekében egyrészt illetményemelést (személyi pótlékot) indítványozott a helytartótanácsi levéltárban dolgozóknak, valamint Jakab Eleknek. Az emelések fedezetét a főkormányszéki levéltár három írnokának nyugdíjazásával kívánta előteremteni. Másrészt két új alkalmazást javasolt: egy osztályfőnök és egy fiatal munkatárs kinevezését. Utóbbi Suhajdy György mellett betanulna a helytartótanácsi levéltár munkáiba, és később utódja lehet. Végül az 1876. évi állami költségvetés az Országos Alap jövedelmeiből lényegében biztosította a fenti intézkedések fedezetét, és az Országos Levéltárnál egyelőre három fogalmazói (egy országos levéltámok, két al- levéltámok), kilenc segédhivatali (két segédhivatali aligazgató, egy lajstromozó, hat hivataltiszt) és három hivatalszolgai státust engedélyezett. A belügyminiszter ennek alapján 1876. január 1-jével magasabb illetménynyel allevéltámokká nevezte ki Jakab Eleket, az erdélyi osztály vezetőjét, majd az év folyamán pályázatot írtak ki egy allevéltámoki és a fiatal munkatársi állásra. Utóbbi esetben a státushelyzet egyelőre csak hivataltiszti kinevezésre adott lehetőséget. Hét pályázó közül az olaszországi emigrációból hazatért Óváry Lipót (1833-1919) nyerte el az allevéltámoki állást, akinek fő feladatául az 1526 előtti oklevelek gondozását szánta Pauler. (Óváry Veszprémben született, fiatalon részt vett a szabadságharcban, majd az emigráció idején az olasz szabadságharcban. Publicisztikai 24 Ember, Országos Levéltár, 28.; Sashegyi, Személyzet 1874-1903. A személyzetet tárgyaló alábbi részben alapvetően utóbbi tanulmányra (223-228.), illetve Sashegyi, Fogalmazók, 195-196. és 202-203.-ra támaszkodtunk. 104
