Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

tevékenysége mellett sokat kutatott különböző olaszországi levéltárakban, 1874-ben jelent meg a nápolyi levéltári kutatásairól szóló beszámolója az Akadémiai Értesítőben.) A hivataltiszti állásra kilencen adtak be pályázatot, közöttük a 20 éves Thallóczy-Strommer Lajos és a 24 éves Nagy Gyula. Ők ekkor még nem rendelkeztek jogi végzettséggel, így nem volt esélyük az állás elnyerésére, mert Pauler mindenképpen jogi végzettségű munkatársat keresett. Végül a 24 éves jogi doktor, Vincze Gábor kapott hivataltiszti kinevezést. (Fiatalon bekövetkezett halála miatt csak 1879 decemberéig lehetett az Országos Levéltár alkalmazottja.)

Ezekben az esetekben már alkalmazták az új tisztviselők kinevezésénél később hivatalossá vált eljárást. Az országos levéltámok csak jelölési joggal rendelkezett, a kinevezési jogot a belügyminiszter gyakorolta, kivéve a magasabb fizetési osztályba soroltakat, akiket az uralkodó nevezett ki. (A levéltáron belül az országos levéltámok tartozott ebbe a kategóriába.) Valamennyi tisztviselői állást pályázat útján töltöttek be, a pályázatokat a belügyminiszter írta ki.

A fogalmazói munkakörre pályázóknak — a Pauler javaslatának megfelelően kiadott 1876. évi belügyminisztériumi rendelkezés25 szerint — írás- és szóbeli vizsgát kellett tenniük egy három tagú bizottság előtt, amely az országos levéltámokból, az egyik országos allevéltámokból és egy külső tudósból (utóbbi eleinte Fraknói Vilmos, Szilágyi Sándor, Nagy Imre, Nagy Iván és Nyáry Albert közül került ki) állt. Az írásbeli vizsgán egy XIII-XIV. századi latin és egy XVI-XVII. századi magyar nyelvű irat leírása, valamint egy magyar történeti kérdés kidolgozása volt a feladat. A szóbeli vizsgán a latin nyelv, a latin és a magyar paleográfia, az oklevéltan, a magyar köz-, magán- és egyházjog, továbbá a magyar történelem ismeretéről kellett tanúbizonyságot tenni. Pályázati feltételeket a szabályzat nem írt elő. Pauler mindenkitől elvárta volna a jogi képzettséget, de belátta, hogy a bölcsész végzettségűeket sem célszerű kizárni a pályázók köréből. Sőt, 1883-ig az egyetemi végbizonyítványt (az abszolutóriumot) sem követelték meg. Ezt csak a köztisztviselők minősítéséről rendelkező 1883:1. te. 13. §-a írta elő, amikor kimondta, hogy: „Az Országos Levéltár fogalmazási szakában csak az alkalmazható, ki a jogi vagy legalább bölcsészeti szabályszerű tanfolyamnak sikeres bevégzése után az Országos Levéltárnál a szakvizsgálatot kielégítő módon előzetesen letette". A törvény változatlanul hagyta a vizsgakövetelményeket.

A kincstári levéltárat vezető Gervay Károly pénzügyi tanácsos az év végén nyugállományba vonult. Állása feleslegessé vált, feladatkörét, a-5 60/1876. BM elnöki rendelet. Törvények és rendeletek, 22.

105