Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
szállították át Budára, a belügyi épület Úri utcai szárnyának földszintje22 re. 1875. március 1-jén lépett hatályba az Országos Levéltár ügykezelési szabályzata, amelyet Pauler előterjesztésére 1875. február 18-án 7622/1875. BM szám alatt adott ki Szapáry Gyula belügyminiszter. A szabályzat rendelkezései elsősorban az iratanyag különböző célú felhasználására tartalmaztak előírásokat az alábbiak szerint. 1. Hatóságok az Országos Levéltárban őrzött iratokat hivatalos használatra az országos le- véltámokhoz intézett írásbeli megkeresésre kölcsönözhetik ki. 2. Az iratokban kutatás, azok lemásolása csak a levéltár helyiségeiben lehetséges. Magáncélú használat vagy hiteles másolat igénylése esetén előzetesen írásbeli kérelmet kell benyújtani az országos levéltámokhoz, tudományos kutatás esetén elegendő a szóbeli kérelem is. Minden szóbeli kérelemről és elintézéséről iktatott jegyzőkönyvet kell felvenni. Az országos levéltámok elutasító döntése ellen az érdekelt fél a belügyminiszterhez fellebbezhet, aki az országos levéltámok meghallgatása után határoz. Az országos levéltámok akkor is kérheti a belügyminiszter engedélyét, ha nem kíván saját felelősségére döntést hozni. 3. Eredeti törvénycikkek, eredeti vagy azokkal egyenlő erejű királyi kéziratok, leiratok, legfelsőbb elhatározások még hatóságoknak is csak a belügyminiszter engedélyével adhatók ki. 4. Magánszemélyek a belügyminiszter engedélyével a levéltár helyiségein kívül is használhatják a levéltári iratokat. Ugyancsak a belügyminiszter engedélyezheti magánszemélyeknek az állam vagyoni jogait érintő vagy a fontosabb politikai iratok és az 1740 utáni indexek, elenchusok, repertóriumok használatát. 5. Az országos levéltámok hatáskörén belül a hatóságokkal közvetlenül érintkezik, és ezen alkalmakkor, valamint hivatalos kiadványainál az Országos Levéltár pecsétjét használja.23 Pauler Gyula országos levéltámoki kinevezésével és a kancelláriai, erdélyi kancelláriai, erdélyi főkormányszéki és helytartótanácsi levéltárak alája rendelésével a levéltárak személyzetének egységesítése ténylegesen még egy ideig, 1875. március 1-jéig nem történt meg. Ekkor a már együttesen kezelt országos, nádori és kancelláriai levéltárak alkalmazottainak száma — nem számítva az országos levéltámokot — három volt (Raáperger Lipót segédhivatali igazgató, Krommer Ferenc járulnok, valamint egy hivatalszolga), az egyelőre külön kezelt erdélyi főkormányszéki levéltárban hat fő (Jakab Elek igazgató, Végh József lajstromozó, Simó ” Borsa, Épületek, 24-25. 2:1 Törvények és rendeletek, 9-10. 103
