Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

2. Pauler külföldi tanulmányútja és szervezési javaslata Pauler országos levéltámoki kinevezése után nem sokkal, 1874. decem­ber 7. és 1875. február 1. között nyugat-európai tanulmányutat tett. Az országgyűlés határozata és az ankétbizottság javaslata értelmében ta­pasztalatokat kellett gyűjtenie az Országos Levéltár tényleges megszer­vezésének elősegítése érdekében. Bécsben, Münchenben, Berlinben, Brüsszelben, Párizsban, Drezdában és Hágában hét központi levéltárat látogatott meg, ugyanakkor felkérésére Óváry (Altstädter) Lipót az olasz- országi levéltárakat tanulmányozta. Pauler 1875. március 17-én terjesz­tette részletes úti jelentését az új belügyminiszter, Tisza Kálmán elé. Eb­ben beszámolt tapasztalatairól, és a külföldi levéltári viszonyok alapján mutatott rá az itthoni tennivalókra.16 Pauler — egyebek mellett — hangsúlyozta, hogy az általa tanulmá­nyozott külföldi levéltárakban a munka szellemi része elkülönül a me­chanikustól. Ez Magyarországon nem létezik, nálunk a levéltár még min­dig csak régi irattár, segédhivatal, amelynek feladata az iratok megőrzése és szükség szerinti kikeresése. Külföldön a levéltárban lévő iratokat fel is dolgozzák, célszerű beosztás (rendezés) és elenchusok által áttekintésü­ket nem csak a hivatali kezelés, hanem a tudomány szempontjából is igyekeznek előmozdítani. E feladatot, továbbá a magánszemélyek, ható­ságok szóbeli és írásbeli támogatását ott a fogalmazói szakba tartozó tisztviselők végzik, míg a munka mechanikus részét, a reponálást, a ki­emelt és a kiadott iratok nyilvántartását, a helyiségek felügyeletét, az ik­tató és a kiadó vezetését, valamint az egyéb manuális teendőket a kezelő tisztek látják el. Külföldön a levéltárak érdemi tisztviselői nem csak jogi és közigazgatási képzettséggel, hanem emellett történeti, jogtörténeti és diplomatikai szakismeretekkel is rendelkeztek. Ezzel szemben nálunk szinte büntetésnek tartják a levéltári szolgálatot, és általában olyan sze­mélyeket alkalmaznak levéltári munkára, akiket másra nem tartanak al­kalmasnak. Pauler azzal zárta jelentését, hogy kifejezte: az új Országos Levéltár berendezésében a külföldi fejlett levéltárak példáját kell követni, mert a magyar nemzetnek meg kell becsülnie múltját. Az országos levéltámok rövidesen elkészítette és 1875. április 20-án Tisza Kálmán belügyminiszter elé terjesztette az Országos Levéltár szer­vezésére vonatkozó elaborátumát. Ebben arra törekedett, hogy eleget te­16 Az alábbiakban Miskolczy, Országos Levéltár, 19-24. és Sashegyi, Személyzet 1874-1903., 224-225. tanulmányokra támaszkodtunk. 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom