Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Garadnai Zoltán: Magyarország nyugati nyitási politikája (1962–1964)
Magyarország nyugati nyitási politikája 71 Csehszlovákia kormánya jegyzék formájában tiltakozott,18 miközben (beváltva korábbi fenyegetőzését) Lengyelország is hasonlóan cselekedett,19 és az algériai kormány elismerése mellett ez tovább mérgezte a francia-lengyel kapcsolatokat. Románia és Magyarország mérsékelt álláspontot képviselt, Bulgária viszont lényegében nem hallatta a hangját. De Gaulle-nak a francia-román hagyományos barátságra vonatkozó beszédei és a román követ megnyilatkozása egyaránt azt érzékeltették, hogy a két ország kölcsönösen igyekszik megragadni a váratlanul kialakult lehetőségeket.20 A budapesti francia követ a követi konferencián elhangzott helyzetértékelése szerint a magyarok elsősorban az angolokkal és az amerikaiakkal szimpatizálnak, miközben a francia politikát hibáztatják és a német revansizmus megerősödésétől tartanak: „Számukra a NATO globális értelemben egy komolyabb partner, mint az egyes országok önmagunkban, mivel a NATO-t az Egyesült Államok irányítja. Vagy például a magyarok számára a kelet-nyugati kapcsolatoknak Moszkván és Washingtonon keresztül kell működnie, és Franciaország megakadályozza Washingtont abban, hogy tárgyalásokat folytasson Moszkvával.”21 A magyar politikai vezetés — sajátos külpolitikája és a 1963-as francia—német barátsági szerződés miatt — megnövekedett figyelemmel tekintett Franciaországra.22 A magyar diplomaták úgy értékelték, hogy de Gaulle a szocialista országokkal szemben mérsékeltebb hangot kezd használni.23 24 Budapesten a szerződés távlati következményeire utaltak: „a nyugati blokkban keletkezett repedések előnyösek a mi szempontunkból, hiszen megakadályozzák, hogy USA-vezetéssel egységes imperialista blokk kovácsolódjék ki Jacques de Beaumarchais (a Külügyminisztérium Európai osztályának vezetője) és Vince József követ megbeszélésén szintén szóba került a szerződés. A francia diplomata túlzottnak és alaptalannak ítélte a szocialista országok reakcióit, és úgy látta (bár ezt a magyar diplomata előtt teljesen hiábavalóan hangoztatta), hogy azoknak a múltbeli sérelmekre való hivatkozása már nem időszerű. Vince József ugyanakkor a de Gaulle-i Urálig terjedő Európa gondolat és a hitleri politika közötti párhuzamra hívta fel a figyelmet, amelyre francia partnere diplomatikus választ adott: „Franciaország liberális, demokratikus tradíciói már eleve garanciát nyújtanak 18 DDF 1963 I. N° 70. (Prága, 1963. február 14.) 203-204. 19 Uo. N° 136. (Párizs, 1963. április 11.) 397-398. 20 Uo. N° 166. (Bukarest, 1963. május 15.) 489-490. 21 CADN Moscou Serie B. Carton 187. Note. Réunion des Chefs de mission en Europe Orientale. 22 DDF 1963 I. N“ 69 (Budapest, 1963. február 13.) 201-203. 23 MNL OL XIX—J—l —j—Fr.—5/b—00350/1, 2/1963. 6. d. 212-215., 223-227. 24 MNL OL XIX—J—l—j—Fr.—11 /d.—001662/1963. 11. d. 134-138.
