Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Garadnai Zoltán: Magyarország nyugati nyitási politikája (1962–1964)
72 GARADNAI ZOLTÁN arra, hogy nem akar a szocialista országok ellen háborút. [...] Szerinte igen fontos lenne, hogy a szocialista országokban a sajtó Franciaországról helyesebb és igazabb képet adjon.”25 A kérdéssel az MSZMP Központi Bizottsága is foglalkozott (1963. március 8.), amelyen Kádár János megállapította, hogy a szerződés a szocialista tábor érdekeivel ellentétes, népellenes és reakciós, amely a militarizmus javát szolgálja, de alapvetően Amerika- és Anglia-ellenes is: „A feladat számunkra világos. Azt hiszem, a régi lenini politikának megfelelően az a helyes, hogy az ellenségeink közötti ellentéteket törekedni kell kihasználni a szocializmus javára. Elvi alapon, de manővereznünk és dolgoznunk kell.”26 1963 folyamán Franciaország politikája érezhetően megváltozott Magyarország irányába, Párizsban is keresték a diplomáciai és politikai kapcsolatokat a korábban „páriaként” kezelt országgal. A figyelem növekedése természetesen összefüggött Franciaország kelet-európai politikájának változásaival. Ugyan új stratégiát nem dolgoztak ki a kialakítandó irányvonalat illetően, de a francia- német közeledést vették alapul, és a détente-entente-coopération politika jegyében kívánták a kapcsolatokat — elsődlegesen a bilaterális együttműködés területén — fejleszteni. Szükségesnek tartották azonban a magyarországi belpolitikai konszolidációt, a sztálinizmus örökségével való szembenézést, legalábbis a többi kelet-európai országhoz képest. Párizsban felismerték, hogy az ország vezetése - politikai és ideológiai okokból egyaránt - szeretett volna egy sikeres nyugati nyitási politikát végrehajtani. Ennek keretében kezdeményezték a kapcsolatfelvételt a kapitalista országokkal, illetve törekedtek a viszony normalizálására a Szentszékkel. A francia külpolitika irányítói joggal érezhették, hogy a nemzetközi helyzet változását ki kell használni, és a korábban német érdekszférának tartott régióban a pozíciókat erősíteni kell. A magyar ügy rendezése az ENSZ-ben a nagyköveti kapcsolatfelvétel előfeltételét jelentette. 1958-ban a magyar mandátum függőben tartása érdekében 61 ország igennel szavazott. 1962-ben már csak 43 állam támogatta a kérdés napirenden tartását, ami azt mutatja, hogy a magyar-ügy már egyre kevésbé foglalkoztatta a nemzetközi politikát. 1963 folyamán Francfort követ is fokozatosan kiléphetett az elszigeteltségből, és közvetlenebb kapcsolatot kereshetett a magyar vezetőkkel. így világosabb képet kaphatott a magyar politika valós lehetőségeiről. Ennek a folyamatnak egyik legfontosabb eleme a magyar-vatikáni közeledés volt, ami a magyar enyhülési politika komolyságának bizonyítékaként is szolgált. 25 MNL OL XIX—J—1—j—Fr.—11/c.—001662/11/1963. 11. d. 26 MNL OL M-KS 288. f. 4. cs. 61. ő. e.; Lásd erről Garadnai, 2001. 117-118.
