Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Garadnai Zoltán: Magyarország nyugati nyitási politikája (1962–1964)
66 GARADNAI ZOLTÁN 1. Franciaország biztonságának megteremtése. 2. Az európai politikai egyesülés elősegítése. Ennek keretében a fő diplomáciai célként a következőt fogalmazta meg: „Meg kell teremteni az új egyensúly feltételeit, biztosítani kell egy egységes európai rendet, normálisabb kapcsolatokat kell kialakítani Nyugat-Európa és Oroszország között. [...] Egységbe kell vonni azokat az országokat, amelyeknek ugyanazok a hagyományaik, az elképzeléseik, meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy eljátszhassák azt a szerepet, amelyre hivatottnak és képesnek érzik magukat, lehetőségeik és civilizációjuk függvényében.” Couve de Murville Európa valódi függetlenségére alapozódó egyesülési folyamatot képzelt el, de eltérően a britek szándékaitól, azt kontinentális keretek között tartotta megvalósíthatónak. A kelet-nyugati kapcsolatok alakulását bizonytalannak minősítette, és a Kelet problémáit némiképpen a Nyugatéhoz hasonlónak ítélte meg, mindazonáltal a kínai kérdést tartotta a fő problémának. A szovjet gazdaság belső gondjait, a fegyverkezési verseny terheit súlyosnak ítélte meg, és a hruscsovi politikát az 1960-as sikertelen csúcstalálkozó után zavarosnak és érthetetlennek minősítette. A kelet-közép-európai szocialista országokkal a konferencia délutánján foglalkoztak. A bevezető előadást a francia Külügyminisztérium Kelet-Európa szakértőjének számító Jean Laloy tartotta, aki három alapvető témát vázolt fel: 1. A szocialista országok viszonya az európai kérdésekhez. 2. A kínai-szovjet konfliktus és annak a blokkon belüli következményei. 3. A szocialista országok viszonya a harmadik világhoz, különös tekintettel Észak- és Fekete-Afrikára, illetve a Közel-Keletre. A konferencián a szocialista országokban szolgálatot teljesítő diplomaták bemutatták országaikat, és az instrukcióknak megfelelően a belpolitikai, külpolitikai/ diplomáciai, gazdasági-kulturális kérdések egymás után sorra kerültek. Maurice Dejean nagykövet helyzetértékelése szerint (1963. május 7.) a Szovjetunióban a desztalinizáció ellentmondásos formában zajlott le, és a kubai válság után a külpolitikai vonalvezetésben is zavar volt tapasztalható. Egyrészt a presztízsveszteség miatt Hruscsov személyével szemben elégedetlenség alakult ki, amely a kínai-szovjet ellentétek kiéleződését, a belpolitikában az ortodox kommunisták ellentámadását eredményezte. Másrészt azonban a szovjet változásokat pozitívan értékelte, mivel a belpolitikai élet normálissá vált, már nem volt olyan erős rendőr-elnyomás, mint korábban, és a kisebb szocialista országok is nagyobb politikai függetlenséget élvezhettek. A Szovjetunió nyugati integrációs politi
