Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Garadnai Zoltán: Magyarország nyugati nyitási politikája (1962–1964)
Magyarország nyugati nyitási politikája 65 litikai és történelmi tényezők miatt nem tartotta az európai kontinens részének.2 Ehhez a döntéshez szorosan kapcsolódott az 1958—1963 közötti fokozatos francia-német közeledést szentesítő, ún. Elysée-szerződés megkötése (1963. január 22.), amely új helyzetet teremtett az Európán belüli viszonyokban, és egyértelműen hatott a kelet-európai államok nyugati nyitási politikájára, de a francia kapcsolat formai és tartalmi elemei országonként eltértek egymástól.3 A francia diplomácia helyzetértékelése (1963) Kelet-Európa jelentőségének növekedését mutatja, hogy a francia Külügyminisztériumban szükségét érezték annak, hogy egy követi konferencia folyamán részletekbe menően elemezzék a szocialista államokkal kialakítandó kapcsolatok lehetőségeit és azokat a változásokat, amelyek a szocialista országokon belül és közöttük megfigyelhetők voltak.4 A követhető stratégia kialakításához a szocialista országokba akkreditált követek és nagykövetek mellett, az amerikai, német, brit és brüsszeli nagykövetek véleményét is kikérték, és azokat a gazdasági, kulturális kapcsolatok területeivel együtt elemezték. Fő céljuk az volt, hogy a különböző szempontból megfogalmazott véleményeket, információkat egybevessék, és megpróbáljanak olyan következtetéseket levonni, amelyekre a keleti politikájukat alapozhatják. Az elemzések elsősorban a gazdasági, kulturális kapcsolatok fejlesztésének a lehetőségeit járták körül, és azokat minden ország esetében külön értékelték.5 A konferencia Maurice Couve de Murville külügyminiszter általános helyzet- értékelésével kezdődött (1963. május 6.), aki szerint Franciaország külpolitikája fordulóponthoz érkezett. Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kapcsolatok minden területén krízishelyzet és bizonytalanság alakult ki, mivel a szereplők közül mindenki (Franciaország, Európa, az Atlanti Szövetség és a kelet-nyugati kapcsolatok résztvevői) a saját maga útját kezdte keresni, és Franciaország is új helyzetbe került a gyarmatokkal való kapcsolatok rendezése (az algériai háború lezárása) után. Az értékelés szerint lényeges változást jelentett, hogy Franciaország az energiáit és lehetőségeit azokra a dolgokra tudta fordítani, amelyek közül a külügyminiszter két fontos feladatot emelt ki: 2 Va'ísse, 1998, 23. 3 Fejérdy-Garadnai, 2004, 208-231.; Garadnai, 2001, 113-158.; Garadnai, 2002, 65-73. 4 Lásd Garadnai, 2007, 172-194. 5 CADN Moscou Serie B. Carton 187. Note. Réunion des Chefs de mission en Europe Orientale.
