Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kiss András: A berlini kérdés magyar szemmel
A berlini kérdés magyar szemmel 53 gatnémet kereskedelmi kapcsolatok növekedését bírálta, mert ezzel nem csökken a Nyugat-Németországgal szembeni hátrányos gazdasági függés, ami éppen Kelet-Németország nemzetközi elismertsége szempontjából hátrányos. A keletnémet propagandisták az értekezleten önmagukkal szemben is kritikusak voltak, mert propagandájukban nem adtak reális képet a nyugatnémet gazdasági helyzetről. Sokan ezért saját tapasztalatuk alapján akartak meggyőződni, és emiatt vándoroltak ki Nyugat-Németországba. Lakos Sándor a konferenciáról készült feljegyzésében úgy fogalmazott, hogy „A párt propagandája és a valóság közötti ellentmondás megingatta sok értelmiségi hitét a jövőben.” Több keletnémet résztvevő úgy vélte, hogy a továbbtanulási lehetőségek erősebben hatottak az elvándorlásra, mint pusztán az anyagi előnyök.30 Berlin keleti és nyugati átkelő pontjainak a lezárása előtti hetekben egymást követték a színfalak mögötti tárgyalások, amelyek előkészítették az NDK vezetésének döntését. 1961. július 5-én Walter Ulbricht levelet írt Kádár Jánosnak, amelyben megerősítette igényét, hogy a békeszerződés és a berlini kérdés békés megoldásának előkészítése érdekében a kommunista és munkáspártok első titkárai közösen tanácskozzanak. Ulbricht levelében úgy fogalmazott, hogy „Hruscsov elvtárssal konzultáltunk ebben a kérdésben. Neki semmi kifogása nincsen egy ilyen találkozás létrejötte ellen és az időpontot is lehetségesnek tartja.”31 Az események folyamatában tehát az egyik legfontosabb mérföldkőnek az 1961. augusztus 3-5-ei, az NSZEP által kezdeményezett moszkvai tanácskozás bizonyult. A tanácskozáson az Albán Munkapárt főtitkárának kivételével valameny- nyi „baráti” állam első számú pártvezetője kifejtette álláspontját. A felszólalásokban hangsúlyos szerepet kapott a háborús veszély lehetősége, amely legélesebben Hruscsovnak az amerikaiak irányába intézett korábbi, itt is megismételt kijelentésében hangzott el: „Említette [t. i. Hruscsov], hogy MacCloy útján tudtára adta Kennedynek: ha háborút kezd, háborúval válaszolunk. Én leszek a főparancsnok, én adom ki a parancsot. Kennedy azt hiszi, hogy mi semmiképp nem vállaljuk a háborút, és a háborúval való fenyegetés hatására meghátrálunk. Mi nem kezdünk háborút, de ha ultimátum jön, elfogadjuk. Kennedynek megüzentem, hogy ha háborút kezd, akkor legyen tudatában annak, hogy ő lesz az USA folyóiratainak szerkesztőségei és a nemzetközi kérdéseket tanulmányozó tudományos intézetek képviselői vettek részt. 30 Uo. Egy 1961. júliusi felmérés során a nyugatnémet hatóságok 2810 menekültet kérdeztek meg arról, hogy milyen szándék vezetett disszidálásukhoz. Lásd Németh—Tollas, 2008. 218-219. 31 MNL OL M-KS 288. f. 9. cs. 1961/4. ő. e. — A tárgyalások előkészítésének fontosságát jelzi, hogy a NSZEP KB Politikai Bizottsága kérte az MSZMP vezetőségét, hogy véleményét a tárgyalási javaslatról egyenesen Hruscsovval közölje.
