Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)

Simon István: A kádári konszolidáció és a rendszer eladhatósága

A kádári konszolidáció és a rendszer eladhatósága

35

1956—1957. fordulóján, illetve 1957 nyarán vezetőtestületi párthatározatokban3 megfogalmazott ún. kétfrontos harc kijelölte a kádári vezetés szándékait, és elhelyezte az akkori megfogalmazás alapján a jobboldali revizionista osztályárulás és a dogmatikus sztálinista bűnök elutasításával egy józan, kiegyensúlyozott, kiszámítható és kompromisszumokra hajlandó mezőbe a kádári-vonalat és egyúttal Kádár személyét is. A kádári hatalomnak a társadalmi kiegyezésre hajlandó szövetségi politikája garancia lehet(ett) arra - legalábbis a szándékai szerint —, hogy nem ismétlődnek meg az ötvenes évek bűnei, amelyek úgymond foltot ejtettek a forradalmi munkásmozgalom eredendően tiszta szándékain, törekvésein. Mit ajánl fel a hatalom, melyek azok a kézzelfogható mozzanatok, amelyek a (nemzetközi) politika tőzsdéjén is piacképes árut jelentenek a hatvanas évek elején?

Az 1960 és 1963 között több lépcsőben megvalósított amnesztia-rendeletek,4 illetve a „szocialista törvényesség megsértésével” összefüggő vizsgálat és a meg3 MSZMP Ideiglenes Központi Bizottság december 2-5-ei ülése. Némethné-Sipos, 1993. 139-249; MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottság 1957. február 12-ei ülése. Némethné—Urban, 1993. 107-136.

4 1960-as ún. részleges (1960. évi 10. tvr.), illetve az 1963. áprilisi amnesztia-rendelet. — I960 áprilisában részesült - többekkel együtt - egyéni kegyelemben például Déry Tibor, Farkas Mihály és Péter Gábor is.

Déry 1960 júniusában Szirmai Istvánhoz írott levelében megfogalmazottak jól illusztrálják a társadalmi kiegyezés tartalmi határait. Nem akar politikai szerepeknek, elvárásoknak megfelelni, dolgozni szeretne íróként. Szirmai következtetése: segíteni kell Déryt, hogy közelebb kerülhessen a szocialista valósághoz, eltávolodva az időtlen, általános humanizmustól. Egzisztenciális lehetőséget biztosítanak (fordítási megbízások, szerkesztői munkák) de eredeti írásait csak akkor adják ki, ha azokban szembe mer nézni az ellenforradalommal és saját tevékenységével. (Szirmai feljegyzése Kádár János részére, 1963. október 9. - MNL OL M-KS 288. f. 47. cs. 733. ő. e.; Déry Tibor 1963. márciusban levélben köszönte meg Kádárnak büntetésének törlését: „Most olvastam elkésve az amnesztia hírét. Hálásan és megindultan köszönöm Önnek és a pártnak, ezt az elhatározásukat. Igaz tisztelettel híve.” MNL OL M-KS 288. f. 47. cs. 733. ő. e.

A különböző, politikailag nehezen összeegyeztethető személyek kegyelmi-ügyeinek összekapcsolása is a kádári-centrum által képviselt kétfrontos harc kereteibe illeszkedett. Kádár egyik - MSZMP KB ülésen elhangzott érvelése — szerint az írók kegyelmi ügyének összekapcsolása a Farkas-üggyel az autonóm döntés bizonyítéka (nem külső nyomásra cselekedtek).

Az 1963-as általános közkegyelmi rendelettel összefüggésben meg kell említeni a magyar kérdés lekerülését az ENSZ napirendjéről. Az MSZMP VIII. kongresszusán jelentette be Kádár János, hogy „az ellenforradalmi bűnökért elítéltek 95%-a szabadlábon van.” Ezt a bejelentést hosszas diplomáciai alkudozás, egyeztetés előzte meg.