Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Simon István: A kádári konszolidáció és a rendszer eladhatósága
36 SIMON ISTVÁN hurcolt munkásmozgalmi emberek rehabilitációját kimondó párthatározat5 az előbb említett kétfrontos harcnak fontos pillérei voltak. A kelet-nyugati párbeszéd szempontjából egyre kényelmetlenebbé váló szociáldemokrata emigráció tevékenysége, befolyásának szűkítése fontos szegmense volt a kádári időszak propaganda politikájának, összefüggésben az ideológiai, eszmei fellazítás kölcsönhatásainak kérdéseivel.6 7 A rendszer eladhatóságának lényeges eleme volt a nyugati ellenzék korábbihoz képest sokkal árnyaltabb kezelése, értékelése, a megfelelő cél és eszközrendszerek elvi és gyakorlati kiépítésével. Az MSZMP vezetőtestületeinek határozatai alapján8 is jól érzékelhető 5 Az 1962. augusztusi központi bizottsági határozat alapján a Belügyminisztériumból 77, az Igazságügyi Minisztériumból egy, Legfelsőbb Ügyészségtől nyolc, Legfelsőbb Bíróságtól tíz főt váltottak le vagy nyugdíjaztak. AVH tekintetében: 249 személy volt érintett, mint elkövető (11-et elítéltek, elbocsátottak fegyelmivel 26 főt, fegyelmi nélkül 97-et, nyugállományba helyeztek nyolcat, meghalt tíz fő (egyet felakasztottak, egyet agyonvertek, három öngyilkos lett, öt „természetes körülmények” között hunyt el), disszidált négy fő, 1962 májusában BM állományban volt még 76 [!], leszereltek saját kérésre hat főt. 6 A stockholmi nagykövetség 1964. decemberi jelentése a szociáldemokrácia — az ideológiai fellazítást célzó - közös taktikájáról tartalmaz információkat. Nagyhatalmi játszmák részeként az USA változó — árnyaltabb megközelítést feltételező - taktikai vonalába illeszti a harmadik utas, szociáldemokrata-modell népszerűsítésének kérdését. AJ. F. Kennedy adminisztráció által követett új vonalba illeszthető az ún. „harpsundi irányvonal, „mint a szociáldemokrata alternatíva és fellazítás lehetséges eszköze” — olvasható a dokumentumban. Ennek célja, hogy eltérő megközelítésekkel, a gazdasági, kulturális együttműködés kiszélesítésével fokozatosan leválassza a keleti blokk országait a Szovjetunióról. A szociáldemokrata pártok által követendő taktika összehangolásának szükségessége — a jelentés szerint - az 1962-es Kennedy és Tage Fritiof Erlander svéd miniszterelnök közötti megbeszélésen vetődött fel, majd egy évvel később Johnson alelnök stockholmi látogatásán ismételten egyeztettek róla. A jelentés szerint az első - titkosan kezelt — harpsundi konferenciát 1963-ban, a másodikat 1964 augusztusában tartották. Ezen az egyeztetésen egy szűk körű, a Szocialista Internacionálé vezető pártjaihoz kapcsolódó társaság vett részt: Erlander svéd miniszterelnök mellett, Nilsson külügy, Lange kereskedemi, Palme tárcanélküli miniszter és Geijer szakszervezeti központ elnöke. A házigazdákon kívül Skandináviát Krag dán miniszterelnök, és Brattelie norvég frakcióvezető képviselte. Az SPD részéről Willy Brandt, a Brit Munkáspárttól Harold Wilson vett részt az egyeztetésen. MNL OL M—KS 288. f. 32. cs. 1964/28. ő. e. 7 1956 után a hatalom taktikát váltott az emigrációval kapcsolatban. A semlegesítés, a megnyerés lett a döntő tartalom, cél. Lásd ehhez: Szabó Juliet: Fellazítási politika a Kádárrendszerben. Az MSZMP propagandatevékenysége 1958 és 1963 között. Múltunk, 2009. 2. sz. 180-221. 8 Az emigrációval kapcsolatos legfontosabb vezetőtestületi határozatok: 1958. július 29. (PB) MNL OL M-KS 288. f. 5. cs. 88. ő. e„ 1959. február 3. (PB) MNL OL M-KS 288. f. 5. cs. 116. ő. e., 1960. május 17. (Titkárság) MNL OL M-KS 288. f. 7. cs. 78. ő. e., 1961. június 6. (PB) MNL OL M-KS 288. f. 5. cs. 232. ő. e., 1967. december 28. (PB) MNL OL M-KS 288. f. 5. cs. 442. ő. e.
