Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kocsis Piroska: Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején
A vizsgálat során arra is fény derült, hogy az üzemi éttermek berendezése, a fogyóeszközök hiányosak, gyakran használtak nagyméretű asztalokat és padokat, amit viaszosvászon abrosszal terítettek le. Kevés volt a pohár, a kés és „pattogzott szélű tányérokkal, poharakkal dolgoztak”. Az éttermek dolgozóinak szakmai képzettsége kívánni valót hagyott maga után, s bérezésük nem mindig a végzett munka és felelősség arányában történt. A személyzeti étkezés nem volt egységes, a rossz adottságokkal rendelkező éttermek elhanyagolták a takarítást, az egészségügyi előírásokat.94 Az 1960-as évektől kezdődően az üzemi étkeztetés általánossá válásával az étrendi szokások fokozatosan megváltoztak. Már nemcsak a vállalatoknál és üzemeknél, hanem a termelőszövetkezetekben is lehetett étkezni, így a munkások és alkalmazottak, valamint a mezőgazdasági foglalkoztatottak étrendje sok tekintetben hasonló lett. Az állam jelentős összeggel járult hozzá a dolgozók üzemi étkeztetéséhez. A munkáltatói hozzájárulás összegét első ízben 1949-ben szabályozták, majd az 1951. évi ár- és bérrendezéskor módosították. Miután a vállalatok nagy része nem tartotta be a korábbi rendelkezéseket, 1954-ben - az addig kialakult állapotnak megfelelően - rögzítették a munkáltatói hozzájárulást. Az ekkor kiadott rendelkezések sem voltak elég hatékonyak, ezért 1961-ben és 1962-ben újabb jogszabályokat bocsátottak ki. Az üzemi étkeztetéshez való munkáltatói hozzájárulást a jogszabályok és a különböző határozatok nem írták elő egységes szempontok szerint, ezért adott iparágon, szakmán belül jelentős eltérések alakultak ki. Egységes rendelkezés kiadására nem került sor, ezért az állami hozzájárulás mértéke iparáganként lényegesen eltért, átlagos összege azonban megállapítható. Eszerint a dolgozók üzemi étkeztetésének állami hozzájárulása egy főre, egy napra átlagosan 3,03 Ft volt (a mezőgazdaság nélkül). Évente 300 üzemi étkezési napot számítva az állami hozzájárulás egy főre számítva mintegy 900 Ft. Figyelembe véve az esetenkénti reggeli és esti étkezéshez nyújtott állami támogatást, az állam hozzájárulása évente több mint egymilliárd forintra rúgott. Ezen kívül az üzemi vendéglátó vállalatok évi vesztesége 90—100 millió forint volt, amihez még hozzájött a vállalatok által nyújtott burkolt juttatások (normatúllépés, bújtatott létszám, gáz- és villanyfelhasználás, stb.), továbbá a beruházási és felújítási költségek. 1962 májusában a Belkereskedelmi Minisztériumban összefoglaló jelentést készítettek az üzemi étkeztetés távlati fejlesztéséről. A jelentés ecsetelte az üzemi étkeztetés akkori helyzetét, majd megállapította, hogy az üzemi vendéglátó vállalatok és a saját kezelésű üzemi éttermek együttes forgalma az 1958. évi 1.342 Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején o---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 253 94 MNL OL XIX-C-5-11/33-34747-1958.