Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kocsis Piroska: Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején
252 KOCSIS PIROSKA és éttermek állapota „sok kívánnivalót hagyott maga után”, mivel a konyhák „kicsik, korszerűtlenek, az éttermek zsúfoltak, [...] az Iparigazgatóságok a konyhák, éttermek korszerűsítésére és fejlesztésére nem fordítanak elég gondot”. A jelentés leszögezte, hogy amelyik vállalat foglalkozik a dolgozók érdekeivel, az „megtalálja a módját” a konyhák és éttermek fejlesztésének.91 Az ételek minőségét általában kielégítőíiek tartották. Több üzemben A és B menü közül lehetett válogatni, igaz, a menü változatosságával a dolgozók sokszor elégedetlenkedtek, jobbnak tartották a saját kezelésű konyhák készítményeit, mert azok „jobban figyelembe veszik a dolgozók kívánságait és minőségben, tartalomban jobbat és többet adnak”. Az élelmezési nyersanyagnormát a kohászati vállalatoknál 5.50 Ft-ban, a gépipari vállalatoknál 4.10-4.50 Ft-ban állapították meg.92 Naponta átlagosan mintegy 91 500-an étkeztek, ami a tárcához beérkezett adatok mintegy 30%-át jelentette. Az élelmezési költség évenként 153 millió forint volt, amelyből a dolgozók térítése 78, a vállalati hozzájárulás 75 millió Ft. Az egy adagra eső költség 6.04 Ft, ebből a dolgozó térítése 3.10 Ft, a vállalat hozzájárulása 2.94 Ft. A KGM vállalatainál tartott ellenőrzések tapasztalatai azt bizonyították, hogy egyes vállalatok a nyersanyag és rezsi normákat túllépték. Ez különösen „az ellenforradalom utáni időszakban terjedt el a vállalatoknál”. Az egyenlőtlenségek kiküszöbölése érdekében szükségesnek tartották az élelmezési költségek rendezését, s „a legeredményesebb rendezés az lenne, ha a minisztérium a vállalati hozzájárulás összegét határozná meg, s a vállalatok vezetői alakítanák ki a dolgozók térítését, és ennek alapján állapítanák meg a vállalati nyersanyag és regie normát”. Véleményük szerint ezzel elérhető lenne tárca szinten az egységes hozzájárulás, és így nem fordulhatna elő, hogy „egyenértékű adagért az egyik helyen 2.20-at, a másikon 4.00 Ft-ot térítenek”. 1958 novemberében a Belkereskedelmi Minisztérium kezelésébe tartozó Vendéglátó Főigazgatóság is értékelte a Könnyűipari Minisztérium felügyelete alá tartozó üzemi éttermek helyzetét. Megállapították, hogy a saját kezelésű üzemi éttermek munkája kielégíti a fogyasztók igényeit, a készített ételek íze és meny- nyisége az egyszerűbb igényeknek is megfelel, azonban a „dolgozók színvonalasabb ellátása érdekében szükségesnek látszik” a kulturáltabb szolgáltatási formák (pl. menün belüli választék, étlap szerinti étkeztetés) bevezetése, az önkiszolgá- lásos rendszer korszerűsítése, illetve a felszolgálás bevezetése.93 91 MNL OLXIX-C-5-II/33-5856-1959. 92 Az 523/1954. Mt. számú rendeletről van szó, amely az élelmezési anyagnormákat állapította meg. Ez a rendelet nem határozta meg egységesen a vállalati hozzájárulás mértékét, ezért ezen a területen egyenetlenségek voltak egyes vállalatok között, amely feszültséget okozott. 93 MNL OL XIX-C-5-II/33-1645-1958.
