Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kocsis Piroska: Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején
244 KOCSIS PIROSKA nütt megszüntették, de egyes munkakörökben (pl. a föld alatti munkahelyeken) továbbra is fenntartották. A munkaidő csökkentése nem haladhatta meg a heti 12 órát (a legrövidebb heti munkaidő 36 óra volt). A bizottság — az elveken túlmenően - elkészítette az egészségre ártalmas munkakörök jegyzékét. A 296 egészségre ártalmas munkakörből 120-ban már korábban bevezették a munkaidő csökkentését, további 176 munkakörre javasolták annak kiterjesztését. A rögzített elveket és a szakértői bizottság által elkészített munkaköri jegyzéket észrevételezésre elküldték a minisztereknek és az ágazati szakszervezetek főtitkárainak.67 A dolgozót elvégzett munkája után éves szabadság illette meg. Minden munkaviszonyban töltött naptári évben 12 munkanap fizetett alapszabadság és a munkaviszonyban töltött időhöz igazodóan pótszabadság járt. A munkában töltött évekkel növekedett a szabadidő tartama: két év után egy nap fizetett szabadság járt, ami évente legfeljebb 12 munkanap lehetett. A fiatalkorúak és az anyák védelmét szolgálta, hogy 16 éves korig évi 12 munkanap, 16 éven felül pedig hat munkanap pótszabadság járt 18. életév betöltéséig. A dolgozó anyáknak három gyermek után évi kettő, minden további gyermek után ugyancsak két—két nap, de évenként legfeljebb 12 munkanap pótszabadság járt. A terhes, illetve szülő nőket szülési szabadság és munkaidőkedvezmény is megillette. A dolgozó nőnek és a gyermekét egyedül nevelő apának, aki legalább két — 14 évesnél fiatalabb — gyermekét gondozta, a háztartás ellátása érdekében havonként egy fizetés nélküli szabadnapot adtak. Az egészségre ártalmas munkakörökben, ha a munkaidőt nem csökkentették, évi 12 munkanap, a sugárártalomnak kitett munkakörben évi 24 munkanapig terjedő pótszabadság járt. A bányászokat évi 12 nap, a vak dolgozókat évi hat munkanap pótszabadság illette meg. A munka elismerését célozta, hogy a kiváló munkát végzők és a példamutató magatartást tanúsítók a rendes szabadságon felül jutalomszabadságot kaphattak, évi 12 munkanapot. Az állam elősegítette a dolgozók munka melletti továbbtanulását, az így tanulóknak tanulmányi szabadságot adtak.68 A rendes évi szabadság mellett a dolgozókat különböző természetbeni juttatások is megillették. A kormány 1957-ben határozatot hozott a korábban megszüntetett juttatások visszaállításáról, ill. „utasította az illetékeseket a túlkapások és törvénytelenségek megszüntetésére”. Az ingyenes vagy kedvezményes áru természetbeni juttatásának rendszere rendkívül eltért. Legelterjedtebb az iparban és a mezőgazdaságban volt, de a kereskedelem egyes ágazatainál és egyes költségvetésből gazdálkodó szerveknél 67 MNL OL XIX-C-5-A/5-15269-1960. MNL OL XIX-C-5-A/4-21867-1959. 68
