Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kocsis Piroska: Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején
is előfordult. A mezőgazdaságban juttatást kaptak az állami-, tan-, kísérleti- és célgazdaságok, valamint az erdőgazdaságok, a kereskedelemben a vendéglátóipar és közétkeztetés, a költségvetési szerveknél a Bányaműszaki Felügyelőség dolgozói részesültek természetbeni juttatásban. A juttatások éves összértéke 1959-ben 5—600 millió forint volt, és több százezer dolgozót érintett. Az egy főre jutó érték iparáganként és vállalatonként évi 200 forinttól 1200 forintig terjedt. A természetbeni juttatások elszámolása sem volt egységes, nagyobbrészt a helyi sajátosságoknak megfelelően alakult. A jogosultság tekintetében is eltérő gyakorlat érvényesült. Az élelmiszeriparban és a könnyűiparban minden dolgozó, a bányászatban és a mezőgazdaságban a családfenntartók részesültek ilyen kedvezményben. Az utóbbi helyen „a juttatásoknak családi pótlék jellege” volt. Egyik helyen „saját termel vényből”, a másik helyen más vállalattól történő beszerzésből osztottak szét a dolgozóknak, másutt kereskedelemben beváltható utalványt adtak. Az esetek többségében kis- vagy formahibás készárut, hulladékot vagy esetleg nyersanyagnak minősülő termékeket juttattak az alkalmazottaknak.69 A természetbeni juttatások kiadásánál, elszámolásánál az eltérő gyakorlat feszültséget okozott, de igazán komoly gondként ott jelentkezett, ahol nem alkalmazták. Előfordult, hogy saját szükségletüket meghaladó mennyiségű volt a természetben juttatott áru, így „a dolgozók áron alul eladják a juttatást”. Például a bányászatban 40—96 q szenet kaptak a munkások, ami általában több volt a szükségesnél, vagy a kőolajipar egyes vállalatainál a havi két liter foltbenzin, a dohányiparban havi 500 cigaretta (a nem dohányzóknak is) volt a tarifa, ami, szintén „kereskedelmi árualapot” képezhetett. A juttatások adminisztrálása rengeteg munkaórát igényelt, ezért a kereskedelemben beváltható utalványokat adtak közvetlen árukiadás helyett (pl. a szénbányászatban a TUKER70 71 útján kiadott tüzelőutalványok). A jövedelmi arányokat torzította, hogy a munkateljesítménytől függetlenül széles körben álltak rendelkezésre olyan béren kívüli juttatások és járandóságok, amelyekhez az összes alkalmazásban álló hozzájuthatott. A Munkaügyi Minisztérium Bér- és Munkaerő-gazdálkodási Főosztályának véleménye szerint „a természetbeni juttatásoknak bizonyos idő múlva meg kell szűnnie, hisz általában már ma sem indokolható fenntartásának szükségessége”/1 Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején •------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 245 69 MNL OL XIX-C-5-A/4-18839-1959. 70 Tüzelőanyag Kereskedelmi Vállalat. 71 MNL OL XIX-C-5-A/5-37649-1959.
