Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)

Kocsis Piroska: Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején

Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása Idején o-------------------------------------------------------------------------------------------- 243

II. A munkával összefüggő társadalmi intézkedések

és juttatások helyzete

A Kádár-korszak megszilárdulásának idején jelentős munkával összefüggő társadalmi intézkedéseket és juttatásokat vezettek be. Ezek közé tartozott a munkaidő csökkentése, amely elsősorban olyan munkakörök betöltésénél volt indokolt, ahol speciálisak voltak a körülmények, például a nehéz fizikai munkát végzők és az olyan egészségre ártalmas munkakörök, mint például a szilikózis62 vagy az azbesztózis.63

1945-ben, az ország helyreállításának, a szocialista iparosításnak az időszakában a munkaidő heti 48 óra volt, napi nyolc órás elosztásban.64 A dolgozók nagy része e munkarend szerint dolgozott. A munkaidő csökkentéséhez központi jóváhagyás kellett, ami számos foglalkoztatási problémát hozott felszínre. Erre először a nehéz fizikai munkát igénylő, illetve az egészségre ártalmas munkakörökben került sor, miután megteremtették az ehhez szükséges anyagi feltételeket (pl. nem okozhatott termeléskiesést, a bérek és jövedelmek csökkentése nélkül kellett megoldani). A plusz szabadidőt a dolgozók egy része kiegészítő jövedelem szerzésére, családja jövedelmének növelésére fordította, így sokan fusizást, mellékfoglalkozást vállaltak, a családos anyák inkább a szabadidő meghosszabbítására, mint a munkabérek növelésére tartottak igényt.

A Kormány 3100/1961. sz. határozata intézkedett az egyes egészségre ártalmas munkaterületeken a munkaidő-csökkentés 1960. évi végrehajtásáról, ugyanakkor intézkedtek arról is, hogy a csökkent munkaidővel dolgozók egészségi ártalomnak kitett munkahelyen ne túlórázhassanak.65

A munkaidő-csökkentés megoldására szakértői bizottságot hoztak létre,66 amely „a kedvezmény fő útját a napi munkaidő csökkentésének” a bevezetésében látta, mivel az „védi a dolgozó egészségét és a dolgozó munkaereje ezért maradandóbb”. A munkaidő csökkentésekor az egészségügyi pótszabadságot minde62 A szilikózis tipikus foglalkozási betegség, elsősorban a bányászokat, a kővágókat és a fazekasokat sújtotta, mivel ők vannak a leginkább kitéve a szilikapornak. (MNL OL XIX— C-5-A/4-5651-1962.

63 A bányászokat és kőfejtőket, valamint a betonnal és üveggel dolgozókat érintette elsősorban az azbesztpor belélegzésének veszélye.

64 Magyarországon a munkaidő 1929-ben még átlagosan kilenc óra volt, 1933-ban 8,6 órára csökkent, 1935-re ismét felment 8,84 órára. A nyolc órás munkaidőt az 1937. évi XXI. törvény állapította meg, ez határozta meg Magyarországon először a minimálbért és a fizetett szabadság intézményét. 1951-ben 48 órás, 1967-1975 között 44 órás munkahetet vezettek be.

65 MNL OL XIX-C-2-x-001/106-1961.

66 A kérdést elemző bizottság munkájáról 1960. március 18-án írt levelében Kisházi Ödön munkaügyi miniszter számolt be Apró Antalnak, a kormány első elnökhelyettesének.