Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kocsis Piroska: Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején
240 KOCSIS PIROSKA végzett, általános és középiskolából kilépő ifjúság várható foglalkoztatási helyzetével. Pozitívumként értékelte, hogy „igen sok fiatal szakmai szempontból felveszi a versenyt a már néhány éve dolgozó szakmunkásokkal”. A vállalatok megelégedését pedig az a tény bizonyította, hogy az állami iparban kiképzett, szakmunkásvizsgát tett fiatalok elhelyezkedése „néhány esettől eltekintve megoldódott”, ami korántsem volt olyan egyértelmű, mivel a szakmunkásképzés nem tudta kielégíteni a vállalatok igényeit. A mezőgazdasági gépszerelők pl. „elkeseredett hangú leveleket írtak” helyzetük megoldatlansága miatt. Hozzá kell azonban tennünk, hogy sokan „nem fogadták el a felkínált álláslehetőséget”, mert az „a lakóhelyüktől nagy távolságra” esett. A bánya- és építőiparban nem voltak elhelyezkedési nehézségek, sőt, az építőiparban az ács, a vízvezeték-, a villany- és a központi fűtésszerelő, épületüvegező és tetőfedő szakmákban hiány jelentkezett. A helyi kisiparban és a szolgáltatások terén51 állandósultak az elhelyezkedési gondok, a magánkisiparban végzett tanulókat is csak hat hónapig foglalkoztatták.52 Mint látható, a termelőszövetkezetek létrejötte miatt elvándorló, menekülő (?!) fiatalok újabb hullámának munkába állítása a Kádár-korszak kezdeti időszakának alapvető gondja volt, ami sok, ekkor készült munkaügyi jelentésben is tetten érhető. A feladatokat talán a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB Munkaügyi osztályának összefoglalója fogalmazta meg a legátfogóbban. Eszerint: „a fiatalok foglalkoztatásánál a helyes és határozott munkaerő-gazdálkodás kialakítása, a város és falu igényeinek összehangolása, az állami gazdaságok, a termelő- szövetkezetek, és a termelőcsoportok igényeinek figyelembe vétele hozhatna valódi megoldást”, ami „tehermentesítőieg hatna a városi fiatalság elhelyezkedésére”, és meggátolná a mezőgazdaság „kiöregedését”.53 Más jelentésben felmerült - szerencsére nem fogadták el hogy „a tanácsok munkaügyi szervei kapjanak jogot arra, hogy az általuk küldött fiatalokat a vállalatok kötelesek legyenek felvenni. Ez módot adna arra, hogy a jelentkezők szociális helyzeténél fontossági sorrendet vegyenek figyelembe, ugyanakkor lokalizálnák a falusi fiatalok városba áramlását, illetve biztosítanák a falvak fiataljainak helyben tartását”. A megyék szerint a fiatalok foglalkoztatása érdekében a megye területén gyárakat, üzemeket kell létesíteni, ami „az elhelyezkedési gondokat nagymértékben csökkentené”.54 51 Különösen a fényképész, a fodrász, a női- és férfiszabó, a kárpitos és asztalos szakmákban. 52 MNL OL XIX-C-5-II/33-22647-1961. 53 MNL OL XIX-C-5-IV/32-9154-1959. 54 MNL OL XIX-C-5-A/5-17362-1958.
