Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kocsis Piroska: Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején
A korszakban a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása is komoly gondként jelentkezett. Ennek orvoslására 1960-ban létrehozták a Munkaképesség-csökkenést Véleményező Orvosi Bizottságok Országos Igazgatóságát,55 melynek feladata a csökkent munkaképesség megállapítása és elbírálása volt. A Munkaügyi Minisztérium megállapítása szerint, az 1960-as évek elején a munkaviszonyban álló dolgozók mintegy 3—4%-át tekintették csökkent munkaképességűnek. Ezek az emberek szellemi vagy fizikai képességük jó részének a birtokában voltak, tehát bizonyos fajta munka elvégzésére alkalmasnak bizonyultak. A társadalom feladata volt, hogy olyan munkafeltételeket teremtsen számukra, amely megélhetésüket biztosítja, ugyanakkor el kellett érni azt is, hogy „ezek az emberek lássák életük értelmét és megtalálják helyüket a társadalomban”. Csökkent munkaképességűeket foglalkoztattak elsősorban az állami kézműipari vállalatok és a háziipari szövetkezetek, melyek erre a célra önálló üzemrészeket létesítettek, szélesítették a bedolgozói rendszert vagy bevezették a részmunkaidős foglalkoztatást. A csökkent munkaképességűek között a bedolgozók56 különleges helyet foglaltak el, hiszen olyan munkák elvégzésére is alkalmazták őket, melyek „tervszerűen és gazdaságosan csak a telepített szocialista iparban valósíthatók meg”. Emiatt nagy kereseti aránytalanságok alakultak ki a bedolgozók egyes rétege és a telepített üzemben foglalkoztatott dolgozók között. Előfordult, hogy „a bedolgozók mintegy 20%-a magasabb havi átlagkeresetet ért el, mint a könnyűiparban foglalkoztatott munkások (1000 Ft-on felül)”, ami feszültséget okozott. Az eltérést azzal indokolták, hogy esetenként a családtagok vagy — mai szóval alvállalkozók — is besegítettek az otthon dolgozóknak. Mindez arra utalt, hogy rendezetlen volt a bedolgozók jogviszonya, amit levéltári dokumentumok is alátámasztanak. Az ellenőrzések hiánya miatt a visszaélések és hiányosságok feltárására „több vállalatnál rendeltek el letartóztatásokat, bírósági tárgyalásokat”. A „szocialista morál” — különösen az ’50-es évek vége felé - nem tűrte el egyeseknek az átlagosnál némileg magasabb jövedelmét. Jelentések sokasága tudósít a „kézműipari vállalatok (háziipari szövetkezetek) profiljának eltorzulásáról”, s arról, hogy olyan nagyteljesítményű ipari gépeken dolgoztatták ezeket az embereket, ami „nem tekintendő csökkent munkaképességűeket foglalkoztató vállalatoknál, háziipari szövetkezeteknél alkalmazható bedolgozói termelőeszVáltozások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején «------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 241 55 Az Igazgatóságot a 44/1960. egészségügyi minisztériumi utasítás hozta létre. 56 Bedolgozó munkavállalókat a tanácsi kézműipari vállalatok, háziipari szövetkezetek és kivételes esetekben, kisebb feladatok elvégzésére egyéb állami vállalatok és szövetkezetek is foglalkoztattak. A háziipari és népművészeti jellegű szakmákban a bedolgozói feladatok ellátására 1952-ben 118 háziipari és népművészeti szövetkezet mintegy 12 000 munka- vállalót foglalkoztatott. Ez a létszám 1957 végére ötszörösére emelkedett.
