Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kocsis Piroska: Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején
234 KOCSIS PIROSKA a cigányok átnevelésére az a legkedvezőbb, ha ipari üzemekben foglalkoztatják őket.23 A határozat kimondta, hogy „munkába állításukat lehetőleg azokban a helységekben kell biztosítani, ahol élnek”. Ezt a későbbiekben felülbírálták, hiszen a szabad cigány munkaerő tömeges foglalkoztatását az üzemekben és az ipari vállalatoknál csak ingáztatással tudták megoldani. Ez a rosszul fizetett ipari segédmunka nem volt alkalmas a szembeszökő nyomor felszámolására.24 Az 1961. évi PB határozat után a Munkaügyi Minisztérium Munkaerő-gazdálkodási Osztálya 1962. február 24-én intézkedési tervet dolgozott ki a cigánylakosság foglalkoztatottságának emelése érdekében. A Minisztérium „ismételten” utasította a megyei és a járási munkaügyi apparátust, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel segítsék a cigány munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatban tapasztalható „elzárkózás” csökkentését. Felkérték a Szakszervezetek Országos Tanácsát (SZOT) és az üzemi szakszervezeti bizottságokat, hogy „az eddigieknél hathatósabban törekedjenek a cigány munkát keresőkkel szemben tapasztalható idegenkedések, előítéletek felszámolására, illetve a már dolgozó cigányok helyben maradásának elősegítésére” és az arra rászorultak erkölcsi és anyagi támogatására. Hasonló jellegű felkérést fogalmaztak meg a termelőszövetkezetek felé is. Vizsgálták a cigány fiatalok szakképzésének lehetőségét, az előítéletek felszámolása és csökkentése érdekében pedig a sajtótól kértek segítséget azért, hogy „a tapasztalt törvénytelenségekről és ennek következményeiről, a már esetlegesen elért eredményekről, problémákról, feladatokról, tervekről” tudósítsák a közvéleményt.25 A Munkaügyi Minisztérium 1962. július 26-án újabb tervet készített a cigánykérdés koordinálására. Ekkor utasították a megyéket, hogy „a munkaügyi apparátus mindenhol fontosságának megfelelően foglalkozzék” a cigánylakosság munkába állításával, szorgalmazzák elhelyezkedésüket, a vállalatokkal kapcsolatot építsenek ki és törekedjenek az előítéletek leküzdésére. 1962. szeptember 18-án Kisházi Ödön26 munkaügyi miniszter ismét tájékoztatást kért az 1961. június 20-ai A cigdnylakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos egyes feladatoktól szóló párthatározat végrehajtásáról. A beérkezett beszámolókból az egész országra kiterjedő általános helyzetkép bontakozott ki. 23 Az előkészítő felmérésekből kiderült, hogy a cigányok az ötvenes évek iparosítási hullámából jórészt kimaradtak, mert a szükséges munkaerő a mezőgazdaságból származott. 24 Az állami gazdaságok és a tsz-ek mindig nagyobb ellenállást tanúsítottak a cigány dolgozókkal szemben, mint a nagyvállalatok vagy az üzemek. 25 MNL OL XIX-C-5-A/22-5653-1962. 26 Kisházi Ödön (1900—1975), eredetileg szociáldemokrata politikus. 1957. május 9-étől 1963. március 20-ig munkaügyi miniszter. 1962-től az MSZMP Központi Bizottságának tagja, majd 1963-tól haláláig az Elnöki Tanács helyettes elnöke volt.
