Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Keresztes Csaba: Kultúrpolitika szóban és írásban
Kultúrpolitika szóban és írásban 215 igyekeztek biztosítani. A beruházásokról csak annyit jeleztek, hogy a megkezdett építkezéseket befejezték, a felszereléseket igyekeztek korszerűsíteni és „az ellen- forradalmi károkat” helyreállították. A negatívumok köréből kiemelték, hogy „az anyagi, technikai feltételek biztosítása a 3 éves tervben nem tudott lépést tartani a fejlődés, a fejlesztés követelményeivel. Bár az általános iskolák tanteremellátottságának további romlását — országos szinten — megakadályoztuk, egyes városi, ipari településeken még mindig igen nagy a két műszakban használt tantermek száma. A középiskolák zsúfoltsága nőtt, és lényegében telítve vannak felsőoktatási intézményeink is. Néhány folyamatban lévő építkezés szükségszerű folytatásától eltekintve az egész népművelés nélkülözte az állami beruházást és így helyzete — ellentétben [a] társadalmunk fejlődésével növekvő követelményekkel — évről-évre romlott. Ezt a visszaesést a tanácsi tömegkulturális intézményeknél, elsődlegesen a művelődési otthonok vonalán némikép[p] ellensúlyozta a társadalmi erőforrásból létesült intézmények száma.” Ezután sorra vették a fejlesztés és beruházás köz- és felsőoktatási összegszerű és felsorolásszerű adatait, valamint az elmaradt és sürgetően megoldandó feladatokat. Az említett előterjesztés kapcsán komoly vita bontakozott ki a kollégium tagjai között. Az ekkor elhangzott véleményekből a legfontosabbakat emelem ki, akár tartalmasabbak, akár semmitmondó frázisokat pufogtattak. Járó Mik- lósné — hosszasan fejtegette a semmit: még sok a tennivaló. „Világosan lehet látni az ’56-utáni időszaktól kezdve elért eredményeket, beruházási vonalon is előrehaladást mutathatunk fel. Nem lehet szó nélkül hagyni az eredményeket, jelentős előrehaladás van, nagy megfeszítéssel folyt a munka. A rendkívül sokrétű feladatot eredményesen végezték. Azonban egy-két dologról szeretne beszélni. Szerinte helyes lett volna az évi költségvetés lezárása után — mert már folyik a következő évek előkészítése - az elmúlt évi munka értékelése, az irányelvek, eredmények konkrétabb megvitatása. A következtetéseket le kell vonni, az előbbre lépés szempontjából. Több figyelmet kell fordítani a tanácsi gazdálkodásra. Nézete szerint a művelődésügyre biztosított összegek nincsenek kellőképpen felosztva, nincs kellőképpen biztosítva. Kiemelve a gyermekvédelem területét említi, hogy szerinte a problémák és hibák feltárása nem történik meg úgy, mint az jó lenne. Az egyes esetekben folyó visszaéléseket aztán országos szintű tárgyalásokká bővítik. Az ellenőrzést kifejezetten pénzügyi szervek végzik, főleg revizori és pénzügyi szakemberek részvételével. Ezt a kérdést úgy gondolja megoldani, hogy országosan létrehozzunk egy bizottságot, amely a gyermekvédelemmel foglalkozik, mely bizottság a területen folyó gazdálkodás mellett ellenőrizné a másirányú problémákat is.” A vita során azért adatok, konkrétumok is elhangzottak. Többek között az, hogy kevés a nevelőotthoni férőhely (jellemző és elrémisztő szám: 1960-ben 3000
