Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)

Keresztes Csaba: Kultúrpolitika szóban és írásban

216 KERESZTES CSABA fővel több gyermek került állami gondozásba, mint korábban). A falusi mozik­ban folyamatosan csökken a látogatottság, holott az állagfenntartásra csak a helyárból lenne fedezet. („Talán a látogatottság-csökkenéshez a televízió is hoz­zájárul.”) Gyalmos János „mozaikszerűen” hozott fel problémákat: Budapesten a legnagyobb az egy tanteremre eső osztálylétszám („Ezt az irányt nem helyesel­hetjük. 40-es osztálylétszámmal dolgozni nem lehet.”) A Pénzügyminisztérium nem engedélyez fejlesztést, sem létszámbelit sem pénzbelit. (A vitában felszólaló Orbán László24 később hozzátette, hogy a Pénzügyminisztériumban a falusi mozik költségvetéséből több millió forintot faragtak le. „Azt nem veszik észre, hogy az ilyen ’lefaragásoknak’ milyen következményei vannak. Az elmúlt idő­szakban pl. 2 és fél millióval csökkent a nézők száma a gyenge filmek miatt. Amiért néhány dolgozó a Pénzügyminisztériumban úgy érzi, hogy kitüntetést érdemel”) A szót Orbán vitte tovább, és szerinte „mi küszködünk 5000 Forintért, közben millió forintokat dobunk ki az ablakon, mert befagyott, abban az évben nem költöttük el, hát veszendőbe ment. Tény az, hogy a községi tanácsokkal való nem kielégítő együttműködésből adódnak ilyen dolgok. Ha szorosabban műkö­dünk együtt a tanácsokkal, több mindent érhetünk el. Már volt ilyen példa. De minket nem a múlt izgat, csak tanulságul szolgál a jövőt illetően. Sokkal találé­konyabbaknak kell lennünk, megtalálni a gyakorlati eszközöket az előttünk álló feladatok megoldására. Ott van Tolna megye esete. Hoztak egy határozatot, hogy ennyi meg ennyi összeget a községfejlesztési alapból adjanak, pl. a könyvtárak számára. És kaptak! Miért nem tudja ezt Pest megye is megcsinálni?!” Néhány tanulságos példázat a szocialista tervezés és gazdálkodás következetlen gyakorlatából, esetünkben a filmügyeket emeljük ki, amit erőteljesen bíráltak: a filmek eljuttatása a megfelelő helyekre szervezetlen, az iskolák nem kapnak kisfilmeket, míg sok filmet raktárban hagynak. Orbán László véleménye: „Ha mi előírjuk, hogy pl. 25 forintot kell adni a filmért, de az iskolának nincs pénze és a filmek meg ott állnak... ez egy lehetetlen helyzet. Valamilyen megoldást kell találni ebben.” Vagy: „Másik ilyen példa. Itt volt egy testvérpártunk küldöttsége. Mondták, hogy nagy fontosságú lenne számukra, ha bizonyos filmeket megkap­nának forgalmazásra. A ’Budapesti tavasz’25 ment náluk és nagy sikere volt. Több filmet akartak vásárolni, de mi olyan anyagi követelményeket [sic!] támasztottunk, amit Dániában nem tudtak teljesíteni. Ilyen merev és egyoldalú gazdasági szem­lélet akadályozza [a] rendkívül fontos politikai célkitűzések megvalósítását. Gon­24 Orbán László (1912-1978), jogász, kommunista politikus. 1957-1967 között az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya, illetve Tudományos és Kulturális Osztálya veze­tője. 25 1955-ben forgatott, a második világháború végén játszódó magyar film.

Next

/
Oldalképek
Tartalom