Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)

Keresztes Csaba: Kultúrpolitika szóban és írásban

KERESZTES CSABA gusok között. Azonban ennek van egy olyan oldala is, hogy a »békés belenyug­vás«, a kritikátlanság légköre van még egyes testületekben. Néhányan úgy gon­dolkoznak, hogy nem érdemes ezeket a kérdéseket feszegetni, majd az idő megoldja ezeket. Az előrehaladás gátja az is, hogy igazgatóink nem elemzik elég mélyen iskolájuk egységének alakulását. Nagyon sokszor megelégednek a to­vábbképzés, társadalmi munkába való bekapcsolódás értékelésével, és nem igye­keznek feltárni, ill. megváltoztatni a nevelőkben lévő nézeteket. [...] Az igazga­tók, felügyelők és a kommunista nevelők segítségével fő feladatnak tartjuk, hogy az iskolákban megindult előrehaladást gyorsítsuk az ideológiai harc fokozásával.” Ennek kapcsán már a kollégiumi vitán hangzott el, hogy: „Fontos, hogy az igazgató értse az iskola és a társadalom új helyzetét és tudja folytatni ezt a felvi­lágosító munkát. Vagy érti-e az igazgató a tanár és a diák újfajta helyzetét. Vagy pedig marad az iskolában a régi tanár és diák közötti viszony. Minderre itt van az ideológiai és a szakmai továbbképzés. Megállapítható az is, hogy óriási ered­ményeink vannak. A pedagógusok fejlődését nemcsak az év végi vizsgákon és ideológiai konferenciákon keresztül kell lemérni, hanem meg kell nézni azt is, hogy mit nyújtottunk az év során a pedagógusoknak, hogy fejlődésüket fel tudjuk mérni. [...] Az igazgatók párttagságára kitérve: nem mindig a párttag igazgató a jó igazgató. Volt egy időszak, amikor beértük annyival, hogy az volt a fontos, hogy az igazgató a Kormány mellett álljon.18 Ma már sokkal többet kívánunk, azt is, hogy az igazgató politikailag-ideológiailag tájékozott legyen, az új követelményeknek megfeleljen, a reform végrehajtására alkalmas legyen. Be­fejezésül tehát a legfontosabb kulcskérdés az iskolavezetés alkalmassága, az isko­la tartalmi munkájának megjavítása, az iskolavezető állandó nevelése, továbbfej­lődése legyen.” Benke Valéria kicsit bővebben is kifejezte az igazgatók felé irányuló elvárásokat, „az iskolai vezetést alkalmassá kell tenni a minisztérium, valamint a tanácsok oktatási osztályai által hozott határozatok végrehajtására. Az elmúlt évi irányelvekben kiemelt helyen szerepelt az igazgatókkal való fog­lalkozás. Ebben az évben teljes mértékben végrehajtani nem lehetett, mert ez a munka hosszadalmas, alapos több évig tartó munkát igényel. El kell érni azt a szintet, hogy az igazgatók legyenek felelősek pedagógusaik továbbképzéséért, olyan területen képezzék magukat tovább pedagógusaik, ahol a leggyöngébbek. Az iskola igazgatója a szakfelügyelőkkel együtt legyen mérője annak is, hogy hogyan fejlődnek a pedagógusok ideológiailag és szaktárgyuk vonalán is. Minden továbbképzés mérője, hogy az oktató-nevelőmunkában hogyan tükröződik az. Ezeknek a feladatoknak a megoldására kell képessé tenni igazgatóinkat tovább­képzéssel. Ezt a feladatot miért most tűztük ki? 1957-ben nem volt lehetőségünk 208 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------. 18 Az 1956 utáni időszakra utalnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom