Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Keresztes Csaba: Kultúrpolitika szóban és írásban
KERESZTES CSABA gusok között. Azonban ennek van egy olyan oldala is, hogy a »békés belenyugvás«, a kritikátlanság légköre van még egyes testületekben. Néhányan úgy gondolkoznak, hogy nem érdemes ezeket a kérdéseket feszegetni, majd az idő megoldja ezeket. Az előrehaladás gátja az is, hogy igazgatóink nem elemzik elég mélyen iskolájuk egységének alakulását. Nagyon sokszor megelégednek a továbbképzés, társadalmi munkába való bekapcsolódás értékelésével, és nem igyekeznek feltárni, ill. megváltoztatni a nevelőkben lévő nézeteket. [...] Az igazgatók, felügyelők és a kommunista nevelők segítségével fő feladatnak tartjuk, hogy az iskolákban megindult előrehaladást gyorsítsuk az ideológiai harc fokozásával.” Ennek kapcsán már a kollégiumi vitán hangzott el, hogy: „Fontos, hogy az igazgató értse az iskola és a társadalom új helyzetét és tudja folytatni ezt a felvilágosító munkát. Vagy érti-e az igazgató a tanár és a diák újfajta helyzetét. Vagy pedig marad az iskolában a régi tanár és diák közötti viszony. Minderre itt van az ideológiai és a szakmai továbbképzés. Megállapítható az is, hogy óriási eredményeink vannak. A pedagógusok fejlődését nemcsak az év végi vizsgákon és ideológiai konferenciákon keresztül kell lemérni, hanem meg kell nézni azt is, hogy mit nyújtottunk az év során a pedagógusoknak, hogy fejlődésüket fel tudjuk mérni. [...] Az igazgatók párttagságára kitérve: nem mindig a párttag igazgató a jó igazgató. Volt egy időszak, amikor beértük annyival, hogy az volt a fontos, hogy az igazgató a Kormány mellett álljon.18 Ma már sokkal többet kívánunk, azt is, hogy az igazgató politikailag-ideológiailag tájékozott legyen, az új követelményeknek megfeleljen, a reform végrehajtására alkalmas legyen. Befejezésül tehát a legfontosabb kulcskérdés az iskolavezetés alkalmassága, az iskola tartalmi munkájának megjavítása, az iskolavezető állandó nevelése, továbbfejlődése legyen.” Benke Valéria kicsit bővebben is kifejezte az igazgatók felé irányuló elvárásokat, „az iskolai vezetést alkalmassá kell tenni a minisztérium, valamint a tanácsok oktatási osztályai által hozott határozatok végrehajtására. Az elmúlt évi irányelvekben kiemelt helyen szerepelt az igazgatókkal való foglalkozás. Ebben az évben teljes mértékben végrehajtani nem lehetett, mert ez a munka hosszadalmas, alapos több évig tartó munkát igényel. El kell érni azt a szintet, hogy az igazgatók legyenek felelősek pedagógusaik továbbképzéséért, olyan területen képezzék magukat tovább pedagógusaik, ahol a leggyöngébbek. Az iskola igazgatója a szakfelügyelőkkel együtt legyen mérője annak is, hogy hogyan fejlődnek a pedagógusok ideológiailag és szaktárgyuk vonalán is. Minden továbbképzés mérője, hogy az oktató-nevelőmunkában hogyan tükröződik az. Ezeknek a feladatoknak a megoldására kell képessé tenni igazgatóinkat továbbképzéssel. Ezt a feladatot miért most tűztük ki? 1957-ben nem volt lehetőségünk 208 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------. 18 Az 1956 utáni időszakra utalnak.
