Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Keresztes Csaba: Kultúrpolitika szóban és írásban
Kultúrpolitika szóban és írásban 209 arra, Hogy ezt a feladatot kitűzzük, mert hiszen csak arra tudtunk szorítkozni, hogy olyan emberekre támaszkodtunk az iskolában — értsd alatt [a az] igazgatót — aki a párt mellett maradt. Általános harcot, felvilágosító munkát kellett végezni a pedagógusok között, el kellett fogadtatni a párt politikáját a proletárdiktatúra megvédésére. Ezt a feladatot jól elvégezték a megyék a pártbizottságok segítségével. Amikor ez az állapot bekövetkezett, akkor vetettük fel a magasabb követelményeket. Ez a magasabb követelmény az, hogy a tantestületeken belül marxista alapon follyon [sic!] a harc a politikai-erkölcsi nevelés megvalósítása érdekében. Általában országos direktívákkal közeledtünk minden pedagógushoz. Általában nagy volt a politikai zűrzavar a politikai kérdésekben, valamint az ideológiai kérdésekben is. Ma már eljutottunk oda, hogy az ideológiai nevelést összefüggésbe hozzuk az iskolai neveléssel. Ezt a helyzetet közösen alakítottuk ki a megyei elvtársakkal. Megvan a készség ma már a pedagógusokban, viszont az a helyzet, hogy ezt a munkát már nem lehet annyira a központból irányítani, mint ahogy eddig tettük. Most már a következő lépés az, hogy a pedagógusokkal helyben, egyénileg kell foglalkozni. El kell jutni az igazgatóinknak arra a fokra, hogy mint a párt-állam megbízottja — az igazgató — legyen felelős a tantestület munkájáért. Tehát alkalmassá kell tennünk az igazgatóinkat erre a feladatra, hogy ezt a feladatot meg tudják oldani. Az igazgatóknak arra kell törekedni, hogy tantestületeiket szocialista tantestületekké tegyék, erre viszont az igazgató csak úgy képes, ha tud foglalkozni a tantestülete tagjaival, tehát a tantestülettel együttesen tud csak eredményt elérni.” A kollégiumi testület arra is egyértelműen rákérdezett, hogy az iskolaigazgatók között „van-e és hány van olyan, akit ki kell cserélni.” Az ülésen résztvevő Haj- dú-Bihar megyei Tanács VB elnöke szerint a megyei gimnáziumok esetében „feltétel nélkül alkalmas mindegyik igazgató arra, hogy a szocialista iskolává fejlesztéssel járó követelményeknek megfeleljenek. Általános iskolai igazgatóink között 8-10 olyan van, akit úgy látunk, hogy feltétlenül a közeljövőben le kell váltanunk, mert nem akarnak, vagy nem képesek olyanokká fejlődni, amilyenekké a követelmények szerint fejlődniük kellene. Összesen 89 osztott iskolánk van, 121 igazgatóság. Az igazgatók a középiskolában valamennyien párttagok. Az általános iskolai igazgatók 70%-a párttag. Az igazgatóhelyetteseknél ez az arány rosszabb. Egyébként a pedagógusok összességére vonatkozóan az a helyzet, hogy a párttagok aránya 13%.” Még az igazgatók vonatkozásában elhangzott, hogy „a községi vezetők részéről alakult ki az a gyakorlat, hogy a pedagógusok egy szűk körében bíznak, és ezekre bíznak minden feladatot. Persze ez inkább kényelmességi kérdés. Ha bővítenénk a kört, másoknak is segítséget kell adni a munkájukhoz. A másik kérdés pedig az, hogy egyik-másik igazgatóban még mindig él az a szemlélet, hogy ő csak akkor lesz elismert ember a községben, ha
