Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Mikó Zsuzsanna: Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig
MIKÓ ZSUZSANNA politikai és erkölcsi rehabilitálása már megtörtént. A jogi eljárás szempontjából a bíróság nem tartotta szükségesnek a korábbi eljárásban megállapított tényállás felülvizsgálatát, mivel véleménye szerint elegendő volt annak vizsgálatára szorítkozni, hogy a népbírósági tanács helyesen értékelte-e a tényeket. Ennek keretében a Legfelsőbb Bíróság figyelembe vett olyan értékeléseket is, amelyek a korabeli sajtóban jelentek meg, illetve azóta köztudomásúvá váltak. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa vizsgálatának fő szempontja a büntetőjogi szabályok alkalmazásának törvényessége volt. A Tanács kimondta, hogy a népbírósági vád tárgyává tett cselekmények elbírálásának idején alkalmazandó büntető jogszabályokat nem veszi figyelembe, mert véleménye szerint „nem az akkori eltorzult politikai és igazságszolgáltatási gyakorlatból kell kiindulni, hanem az Alkotmány rendelkezéseinek helyes értelmét alapul véve kell elbírálni”.14 Az Elnökségi Tanács eljárása során vizsgálta az ügyben alkalmazott eljárási szabályokat is, megállapította, hogy a büntetőeljárás több alapvető rendelkezését megsértették, mindezek mellett azonban hangsúlyozta azt is, hogy az ügy kimenetele szempontjából ezek a jogsértések másodlagosak voltak. A Nagy Imre és társai ügyében hozott határozat nyomán elindultak az egyedi felülvizsgálati eljárások, amelyeket sok esetben a legfőbb ügyész törvényességi óvás keretében támadott meg, más esetekben az érintettek beadványa alapján kezdődhetett meg az eljárás. Az egyedi ügyek vizsgálata mellett a kormányzat egységes álláspontja kialakítása érdekében megszületett a 3063/1989. számú minisztertanácsi határozat, amelynek értelmében a Minisztertanács elnöke által kinevezett jogász—történész bizottságnak kellett megvizsgálnia az 1945—1962 közötti időben született, és törvénysértő büntető ügyeket. A határozat a bizottság feladataként jelölte meg az ügyek számbavételét, jogi és történészi értékelését, valamint a törvénysértések orvoslását célzó javaslatok kidolgozását.15 Pár hónap elteltével azonban, 1989 augusztusában a Minisztertanács Kabinetje ismét napirendjére tűzte a kérdést, mivel „az 1956-os események hivatalos állami és politikai újraértékelése, az e körben kialakult közmegegyezés, Nagy Imre és társai ügyében hozott felmentő ítélet a rehabilitáció előkészítésének más menetet szabott”. A Minisztertanács Kabinetje arra az eredményre jutott, hogy nincs lehetőség arra, hogy az egyre nagyobb számban benyújtott kérelmeket egyedileg felülvizsgálják, és az áldozatokat egyénileg rehabilitálják. Az adott helyzetben a kabinet azt látta volna járható útnak, ha törvényhozási úton, egységes törvénnyel rendezik a kérdést. Az egységes törvény kibocsátásához azonban 186 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------o 14 MNL OL XX-5-d-660/1989.; Uo. 16. 15 MNL OL XIX-A-83-b-TÜK 0677/12.
