Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Mikó Zsuzsanna: Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig
Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig 187 mindenképpen meg kellett volna várni a jogász-történész bizottság jelentését, amit azonban az egyre sürgetőbb társadalmi nyomás miatt nem lehetett megtenni. A kormányzat úgy érezte, hogy valamit azonnal lépni kell, vagyis találni kell egy olyan megoldást, amely nem igényei hosszas előkészítést, és mielőbb konkrét intézkedés formájában jelentkezik. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter javaslata alapján a Minisztertanács azt látta kivitelezhetőnek, hogy az 1956-os események miatti elítélések orvoslásáról önálló törvényt alkossanak. A jogi rehabilitáció mellett a kormányzat fontosnak tartotta a vagyoni reparációt is. Már ekkor alapvető kérdésként merült fel az elítéltek munkaviszonyának és nyugdíjának rendezése. Az előterjesztés felsorolta az elítéléshez fűződő, 1989-ben hatályos társadalombiztosítási hátrányokat.16 A munkaviszony és nyugdíj kérdések mellett a kormányzat már ekkor mérlegelte a szabadságvesztésért folyósítandó egyösszegű kárpótlást. Az 1957 és 1962 között elítéltek esetében közel 15000 végrehajtandó szabadságvesztésre ítélttel számoltak, az ezzel kapcsolatos kiadásokat 1,5 milliárd forintra becsülték. Az 1945 és 1962 között elítéltek esetében részletes adatokkal nem tudott szolgálni az előterjesztés, ezzel az időszakkal kapcsolatban azt állapították meg, hogy évente átlagosan 100 000 ügyben hoztak elmarasztaló ítéletet a bíróságok. Az előterjesztés mérlegelte a kárpótlás mellett és ellene szóló érveket is. A kárpótlás elleni érvek közül kiemelték, hogy a korábbi időszak törvénysértéseinek következményeit nem lehet az 1989-es, azaz a jelen társadalmára terhelni. A kárpótlás ellen szóló érv volt az is, hogy teljes kárpótlást nem lehet nyújtani, így a kárpótlás összegének és módjának meghatározása csak önkényes lehet. A társadalmi igény szerint a kárpótlást nagyon széles körre kellene kiterjeszteni, nemcsak a törvénysértő fogvatartásokra, de a rendőrhatósági és közbiztonsági őrizetben lévőkre, a kitelepítettekre, a Szovjetunióba elhurcoltakra, a törvénysértő államosításokra és a központi intézkedések alapján a munkahelyről történt tömeges elbocsátásokra is. A kormányzat komolyan mérlegelte azt is, hogy pontos adatok hiányában nem lehet felmérni, hogy a kárpótlás mekkora mértékben terhelné meg a költségvetést. A kárpótlás mellett szóló érvként mérlegelték, hogy a kárpótlás elmaradása bel- és külpolitikai feszültségek forrása lehet, a kormányzattal szembeni ellenséges hangulatot válthat ki. Az előterjesztés foglalkozott azzal a problémával is, hogy az 1962-es felülvizsgálat során rehabilitáltak jelentős kártalanítást kaptak és sok, 1989-ben benyúj- * 1 16 A hátrányok a következők voltak: a szabadságvesztés tartalma nem számított szolgálati időnek; az öt évet meghaladó szabadságvesztés büntetés esetén a megelőző szolgálati időt nem lehetett figyelembe venni; egyes bűncselekmények miatti elítélés esetén 1975. július 1 -je előtt csökkenteni lehetett a nyugdíjat; egyes bűncselekmények miatti elítélés esetén 1975. június 30. és december 31. között a bűncselekmény elkövetését megelőző szolgálati időt nem lehetett figyelembe venni.
