Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Mikó Zsuzsanna: Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig
Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig 185 kereskedelmi Minisztérium közlése szerint 2 500 személy esetében az elengedett bírság összege 700 000 Ft volt. A szabálysértésekkel kapcsolatos kegyelmi eljárás összesen 144 227 személyt érintett 51 540 000 Ft értékben. A hadseregben 62 746 fenyítést töröltek. A tanácsok igazgatási osztályain 26669 esetben szüntették meg az eljárást, illetve utasították el a feljelentést. A tájékoztató jónak és felkészültnek ítélte a bíróságok és a büntetésvégrehajtás munkáját. A végrehajtás során egyetlen értelmezési problémát emelt ki. A bírák úgy értelmezték 1. § (1) c pontot, hogy az 1956. ellenforradalom alatt az államellenes bűntett mellett gyilkosság és szándékos emberölés bűntettét is elkövették, rájuk is vonatkozik a kegyelem. így március 25-én a megyei bíróságok öt, a katonai bíróságok tíz személyt szabadon bocsátottak. Az ő esetükben sor került a börtönbe való visszavitelre. „... az ellenforradalom gyökerét kitépjük és megsemmisítjük, mert ha nem, akkor minket semmisítenek meg.” — mondta Marosán György államminiszter 1957 februárjában.11 A fent leírtak alapján minden tekintetben dokumentálható, hogy az új vezetés valóban mindent elkövetett a leszámolás teljes körűvé tételéért. A kezdeti bizonytalanságok és szervezetlenség után, a bíróságok túlzottan törvénytisztelő eljárásait követően rövid időn belül sikerült működésbe hozni a megtorlás olajozottan működő gépezetét. Marosán jóslata is megvalósulni látszott: „Egy év múlva tisztultabb lesz a légkör. A magyar értelmiség hasfájása el fog múlni. Mi csináljuk a második forradalmat, rendbehozzuk a dolgokat.”12 Fenti értékelés azt jelezte, hogy a Kádár kormány a maga részéről lezártnak tekintette a politikai okból elítéltek kérdését. A kérdés átfogóbb vizsgálatára csak a rendszerváltozás után nyílt lehetőség. A Minisztertanács 1989. február 22-én hozott határozatot a koncepciós elemeket tartalmazó büntetőügyek felülvizsgálatáról. Az első felülvizsgálat szimbolikus jelentőségű volt, és a jogi rehabilitálások kezdetét jelentette. A legfőbb ügyész törvényességi óvása alapján a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án kimondta, hogy a Nagy Imre és társai ügyében 1958-ban született ítélet törvénysértő, ezért hatályon kívül helyezi.13 A jogi eljárás ebben az esetben kizárólag a periratokon alapult, és a Legfelsőbb Bíróság kiindulópontja az volt, hogy az Országgyűlés, a kormány, az MSZMP és a magyar közvélemény 1989- ben teljesen másként értékelte az 1956-ban történteket, így Nagy Imre és társai 11 MNL OL M-KS 288. f. 30. cs. 1957/12. ő. e. A felszólalás a Magyar Népköztársaság Ügyészségének 1957. február 4-ei országos konferenciáján hangzott el. 12 Uo. 13 MNL OL XX-5-d-660/1989.
