Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Mikó Zsuzsanna: Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig
Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig 181 mélyi kultusz torzításainak egyidejű és teljes leküzdése biztosította a törvényes rend megszilárdulását. A politikai bevezető emberiességi szempontokra hivatkozva kíván megbocsátani és lehetőséget akar adni arra, hogy becsületes munkával a társadalomba újra beilleszkedhessenek akik a rendszer vagy a közrend ellen vétettek. A rendelet szerint közkegyelemben részesült, akiket a felszabadulástól 1956. október 23-ig államellenes bűntett miatt elítéltek, illetve aki háborús bűntettet követett el, de büntetésük kétharmadát letöltötték. Közkegyelemben részesültek azok is, akik hatalmukkal visszaélve a szocialista törvényességet megsértették. A továbbiakban az 1956. október 23. és a rendelet hatályba lépése (1963. március 20.) Szintén a politikai bűncselekmények közé sorolható az ország területének engedély nélküli elhagyása, ezen elkövetők esetében is 1945-től kezdődően lehetőség volt a kegyelem gyakorlására. A politikai elítéltek mellett a köztörvényi bűntett miatt elítélteknél is széles körben lehetővé tették a kegyelem gyakorlását. Ez alól a legsúlyosabb cselekmények elkövetői képeztek kivételt (gyilkosság, szándékos emberölés, rablás, gyújtogatás, társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy szándékos felgyújtása vagy robbantása). A visszaesők nem részesülhettek kegyelemben. A kegyelem kiterjedt s szabály- sértések során kiszabott pénzbüntetésekre és bizonyos körben a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre is. Az igazságügyminisztérium a törvényerejű rendelet egységes végrehajtása érdekében több tájékoztatót is kibocsátott. A 7. számú tájékoztató5 szerint a magánvádas ügyekben a büntetőeljárás megszüntetésére nem kerülhetett sor. Ezekben az esetekben csak végrehajtási kegyelemre kerülhetett sor. Értelmezte a tájékoztató a mellékbüntetések alóli mentesülés kérdését is. A mellékbüntetésre csak abban az esetben vonatkoztak a rehabilitációs rendelkezések, ha azokat a rendelet hatályba lépése előtt végrehajtották. Az 1963. április 19-én született tájékoztató alapján6 legfontosabb megállapítása az volt, ha az ügyész az eljárás megszüntetését kezdeményezi, úgy a bíróságnak a büntetőeljárást meg kell szüntetnie. Ha a bíróság ezt nem tartja megalapozottnak, úgy a bíróság elnökének peren kívül kell az ügyésszel megegyeznie. 5 MNL OL XIX-E-l-c 7. számú tájékoztató a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1963. évi 4. sz. tvr. alkalmazásának egyes kérdéseiről. 6 MNL OL XlX-E-l-i 20564/1963. 8. számú tájékoztató a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1963. évi 4. sz. tvr. alkalmazásának egyes kérdéseiről.
