Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Mikó Zsuzsanna: Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig
MIKÓ ZSUZSANNA Az 1963-as közkegyelemtől a kárpótlási törvényekig A közkegyelem kérdése 1956 után többször is felmerült a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság ülésein. A vezetés hosszan mérlegelte, hogy bel- és külpolitikai szempontból mikor lenne alkalmas az időpont az amnesztiára. Kádár János 1957 végén úgy foglalt állást, hogy csak akkor lehet szó amnesztiáról, „amikor az minket erősít”.1 Azért is találta időszerűtlennek akkor a kérdést, mert kihirdetése esetén a főbűnösökre is ki kellett volna terjeszteni a kegyelmet. Az első lehetőséget a szankciók alóli mentesülésre a 120/1958. számú igazságügyminiszteri, belügyminiszteri és legfőbb ügyészi közös utasítás jelentette. Az utasítás arra adott lehetőséget, hogy a szabadságvesztés büntetések egyedi felülvizsgálata után a szabadságvesztés főbüntetést három évi próbaidőre fel lehetett függeszteni. Az 1959. évi 12. számú törvényerejű rendelet a részleges közkegyelemről értelmében a kegyelmi döntést a megyei (fővárosi) bíróság elnökéből, a megyei (fővárosi) főügyészből és a megyei (budapesti) rendőrfőkapitányság vezetőjéből álló bizottság hozta meg. A kegyelem lehetőségéből nem zárták ki azokat sem, akiket a népbírósági tanácsok, illetve a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa ítélt el, de a végrehajtásról szóló rendelet2 felhívta a bizottságok figyelmét, hogy ilyen ügyekben csak rendkívül ritkán kerülhet sor kegyelmi előterjesztésre.3 A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1963. évi 4. számú törvényerejű rendelete nyitott lehetőséget a teljes körű közkegyelem gyakorlására.4 A bevezető szerint az utóbbi évek állhatatos harca, az ellenforradalmi felkelés és a sze1 MNL OL M-KS 288. f. 4. cs. 14. ő. e. 2 Az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész 0042/1959 I. M. TŰK. számú együttes utasítása a részleges közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet végrehajtásáról. 3 Lásd részletesebben Sípos, 2012a. 821-835. 4 A politikai előkészítés részleteire lásd. Sípos, 2012b. 150-190.
